Loptál már pénzt a szüleidtől?

Felénk, ha így ironizálnak, az azt fejezi ki,hogy nincs közötte különbség. Mivel neten nincs hangsúly,így csak olvastam, amit írtál, elhiszem, hogy arra céloztál, hogy kicsivel jobb dolog, de egyetérteni akkor sem fogok. Ha az én gyerekemnek is kell majd valami sokkal jobban örülök,ha tesz érte,nem pedig ellopja,vagy csak kér.

Olyan is volt, hogy kitakarítottunk a kistestvéremmel és utána jutalomból kimentünk a szüleinkkel a strandra. Ebben semmi rossz nincs, ezzel is azt tanították meg nekünk, hogy ha akarunk valamit és teszünk érte, akkor meg tudjuk valósítani illetve azt,hogy a munkának van eredménye, még ha takarítás is. Fényévekkel a lopás felett van.

Soha. Hozzátenném, mi simán belenyúlunk egymás pénztárcájába, már nagyon régóta, de SOHA nem a másik tudta nélkül. Pl.: ha megyek bevásárolni, de nincs egy fillér aprópénzem sem, és kell a bevásárlókocsiba, veszek ki a szüleimtől, ha mondjuk alszanak. Rakok egy postitet a tárcára "Kivettem egy százast" üzenettel. (Ennyit sem vennék el szó nélkül.) Ha jön a postás, de nincs elég aprónk, akkor is, vagy ha pénzt váltunk, akkor is. De szólunk egymásnak róla, semmi gond nincs belőle.

Sokszor én végzem a hétvégi nagybevásárlást, csekkbefizetést, és mindig fillérre pontosan elszámolok. Van egy kis üvegünk, abba tesszük bele a blokkokat, visszajárót, pontosan elszámolunk egymásnak.

Tesóm viszont soha nem nyúlna a tárcámba, én szoktam mondani neki, ha moziba megy, vagy fagyizni a barátaival, hogy ott a tárcám, vegyen ki x Ft-tot, és még akkor is odajön megmutatni. :D

De kis korunkban sem loptunk volna anyutól. Volt egy időszak, amikor gyűjtöttük az egy és két forintosokat kicsinek, akkor este anya és apa leült mellénk, és megengedték, hogy mi bogarásszuk ki tőlük. De semmi egyéb. :D

22L

Nem kell haragudnod magadra, mert 7 évesen gyümölcslét vettél.

Éppen iskolás korú voltál..A baj azokkal van, akik nagyobb korukban lopkodnak a szüleiktől. Olyat is ismerek, aki majdnem egy ház árát ellopkodta. Te azzal a 60 Ft-tal, nekem ez inkább megmosolyogtató, mintsem rossz tett.

Ezzel a pénzlopással van egy jó sztorym.

1998-ban nagyon nagy dolog volt nálunk a pöttyös labda. Anyukám munkatársának a fia velem egy idős volt akkor(8 éves), nagyon közel laktunk egymáshoz, bár annyira nem ismertem. Egyik nap mindenkinek feltűnt, hogy ott a környéken egy csomó gyereknek ugyanolyan vadonat új pöttyös labdája van. Anyukámnak, s az ő anyjának is feltőnt az a sok sok pöttyös labda. Az anyuka még aznap észrevette, hogy hiányzik az összes fizetése...

A gyerekek elárulták, hogy hát a kisfia mindenkinek vett pöttyös labdát :))

Bement az anyukája a boltba ahol azt árulták, és vagy 50 labdát vett a srác az anyukájának a fizetéséből(persze egyből számonkérte az elárusítót, hogy hogy volt képes egy 8 éves gyereknek 50 labdát eladni... de hát ő csak a dolgát végezte...) :))

Lopni nem loptam, mert ha el is vettem pénzt, mert pl nem voltak otthon akkor is szóltam, hogy mennyit vettem, s mire költöttem, de rossz gyermek voltam nagyon, s inkább kiálltam az utcasdarokra koldulni :)) - persze csak játékból - :))

21/L

Soha nem loptam a szüleimtől. Egyszer meggyanúsított nagyanyám, hogy az asztalról elvettem az egyik fém százasát. 12 éves voltam akkor, köpni nyelni nem tudtam. Nem értettem, hogy egyáltalán hogy feltételezhet ilyet. Elmondtam neki vagy 20szor, hogy én ilyet soha nem csinálnék, ő meg csak vigyorgott, hogy ja persze. Na akkor olyan ideges lettem, hogy ott hagytam a fenébe.

Ha apu régen kocsival vitt valahova és pénzt kértem, mindig kiszálláskor vettem ki a pénztárcájából a megbeszélt összeget és meg is mutattam neki. Persze mindig, mondta, hogy nem kell mutogatnom, hisz nekem, hogy nem vennék el többet, de azt az egy alaptalan meggyanúsítást soha nem felejtettem el annak a gonosz vénasszonynak (sosem volt jó a kapcsolatunk). Szóval amíg otthon laktam, ha pénzt kértem is, mindig előttük vettem ki a tárcájukból és meg is mutattam, nehogy félreértés legyen.