Anyukák! Képesek lennétek beleolvasni 15 éves fiatok naplójába?

ma 21:17-es: azért, mert te nem tartodtiszteletben a gyereked magánügyeit, még ne általánosits! SOk szülö nem olvassa a gyereke naplóját, és nem azért, mert nem fér hozzá, hanem mert mebernek tekinti. Ugyanez vontakozik a férj/feleség telefonjára, emailjaira, stb, mint a gyerek naplójára/leveleire, emailokra, - ez magánügy, ennyi tisztelettel tartozol a másikaknak, hogy nem leskelödsz utána.

Aki igy viselkedik, csak azt tekintem rendes, becsületes embernek, és nem ezek az álszentek. Légy szives, és ne magadból indulj ki, nem mindenki olyan, mint te.

Dehogy olvasnék bele. Ez a mi családunkban sosem volt szokás. Nekem is volt gyerekkoromban naplóm, sőt, még most is van, igaz, már nem olyan intenzitással írom.

A fiam még kicsi, nem tud még írni, de ha egyszer lesz neki is naplója, eszembe sem jutna beleolvasni, hiszen az az ő magánügye, mint ahogy az enyém meg az én magánügyem.

21:17-nek igaza van, hiába támadjátok.

Futtatjátok itt magatokat a félmondatnyi közhelyes beirásotokkal, ráadásul névtelenül, magyarul saját magatokat nyugtatjátok ezzel az álszenteskedéssel.

Nehogymár ne olvasson bele itt bármelyik felnőtt ebbe a bizonyos naplóba mikor a gyereke bajban van és semmi infó nincs róla hogy most ez kábszer, iskolai gondok, szerelem vagy komoly depresszió és ki tudja még mennyi minden lehet.

Ott egy sansz az orrod elött ogy közbelépj és a helyes irányba tereld és nem használod ki? Ugyan már... már kérdés hogy ezt nem mondjuk el neki és ezt a mankót akkor sem vesszük igénybe ha a gyermekkel semmi gond sincs.

Édesanyám is beszélgetés helyett a naplómból akart megismerni. Hamar kijátszottam.

Volt egy kamunaplóm, amibe hetente írtam , és volt egy másik, amit elrejtettem. Az volt az igazi. A szekrényem magasítva volt, és a hátsó részén nem volt deszka. Ragasztógyurmáva a szekrény aljára ragasztottam. Ráadásul titkosírást találtam ki, amit addig gyakoroltam, míg fejből nem tudtam. Utána a kódfejtő papírt megsemmisítettem.

7 éve nem élek otthon, de egyszer csak eszembe jutott. Mikor látogatóba mentem, nagy nehezen letéptem a szekrény aljáról. De sajnos már nem emlékszem a kódra, így nem tudom elolvasni.

Amiben biztos vagyok, az az,hogy én nem olvasom el, hacsak nincs valami baromi nagy okom rá.

(Ha arra gyanakszom, hogy terhes, drogos, vagy bántották)

Kedves utolsó. Vannak jelek hidd el! Éltem drogossal el fedél alatt. Ha ezt tapasztalom a lányomnál, beleolvasok.

Ha alaptalan a gyanúm, akkor bocsánatot kérek.

Kb 12-13 éves lehettem mikor elkezdtem naplót írni, amiről ugyan nem számoltam be a szüleimnek, de túlzottan nem is rejtegettem a naplót, hisz az íróasztalom fiókjában tartottam. Sosem voltam problémás gyerek, a szüleimnek nem volt okuk aggodalomra velem kapcsolatban, apámról mégis kiderült, hogy beleolvasott a titkos naplómba, és megtudta rólam, hogy mennyire zavarnak a melleim...akkoriban nőttek meg ugyanis látványosan. Rettentő kellemetlen volt ez nekem, de a legrosszabb az volt, hogy akkor csalódtam apámban életemben először!

Ma már édesanya vagyok, a kislányom még csak ovis, persze nem tudom mi lesz 10 év múlva, de az biztos, hogy a magánszféráját igyekszem tiszteletben tartani, és nem kémkedek utána-hacsak nem ad rá okot!