Mit tennétek, ha belépnétek a saját (! ) otthonotokba és egy idegen csaj ülne a megszokott fotelotokban, a helyeteken? (A többi lent. )

Nem olvastam az összes választ csak egy-kettőt és elszörnyülködtem, amilyen stílusban bántjátok a kérdezőt.

Vannak fokozatok egy ismerettségben, van tisztelet még a világon, és ha én megyek valahova vendégként (mert ugye nem ott lakom) akkor megpróbálok én alkalmazkodni és mondjuk inkább megkérdezem, hgoy hogy van a párom édesanyja, nem pedig elkezdem kritizálni a lakás berendezését. Mert ugya ha valamit át akarunk rendezni az egy csendes kritika, és baromira nem illik egy első találkozásra. Talán a barátnő vehetné a fáradtságot és felmérhetné a terepet, milyen temperamentumú az anyuka, mi az, amit lehet és mi az amit nem. Ha ez nem fontos neki, akkor az elég gáz mind a családra , mind a fiára nézve. És az első alkalommal még NE érezze magát otthon. Érezze magát vendégségbe, hiszen vendég. Ráadásul még a fiú sem nagyon ismeri őt.

Kedves Kérdező, teljesen megértelek. TE vagy otthon, majd ha már eleget találkoztok és kvázi bele illik a családba, akkor ő is otthon érezheti magát nálatok.

Én különben a fiammal beszélném meg a helyzetet.

Könnyesre röhögtem magam a sok primitív válaszon. Szégyellhetné magát az összes..

Az én házamba senki ne akarjon beköltözni úgy, hogy én nem ajánlottam fel. Nem a fotelről van szó, és nem arról, hogy ő hogyan rendezné be a lakást.. De tényleg ennyire normális lenne, hogy 2 hetes kapcsolat után az ember beszambázik az anyósjelölthöz, és elkezd arról mesélni, hogy mi lesz ha majd ő odaköltözik?

Akinek ez hiányzik, az érezzem majd otthonosan magát egy ilyen helyzetben..

""""A kérdező kommentje:

ma 13:08 -asnak.

Eddig te vagy az egyetlen, aki átérezted valóban!!

A többi válaszoló, az valószínűleg ilyen kis "betelepedős fajta"!

Azt hiszik, hogy ez a ház már eleve nekik épült és már csak a királynő helye van még üresen...

...nekik fenntartva!

Amúgy amint elkezdi valamelyik lány "birtokba venni a házamat" és pl. ottfelejti a fogkeféjét vagy a papucsát,

már dobom is a kukába...

Annak, aki nem értette meg:

NEM a fotelomat féltem tőlük!!"""

Még a kérdésednél valahol elfogadtam amit mondasz (nehezen de elfogadtam) Na de a fenti kommented az csúcs.

Van ez a mondás: Az okos enged a Hülye szenved.

Hát ebben az esetben ne haragudj de nem az okos vagy hanem a másik.

Te szerelmes vagy a fiadba és félsz hogy valaki elveszi tetőled. De ha mégsem akkor meg egy fukar nő vagy.

Az ilyen emberek maradnak egyedül öregségükre, mert a gyerekeik egyszerűen nem tudják elviselni. És lemerem fogadni majd ha öreg leszel akkor bedugnak egy öregotthonba és hébe hóba felhívnak. Mert nem fognak akarni veled egy percet sem tölteni.

Hihetetlen mekkora különbség van emberek között... az én párom szülei meg állandóan azzal "zaklatnak", hogy segítsek berendezni a párom új szobáját, ahol max. havonta kétszer leszek egy-egy hétvégét.

Hiába mondom, hogy ők fognak ott lakni, ők kíváncsiak a véleményemre, mert szerintük az az én szobám is lesz. A fogkefémet nem, hogy nem dobták ki, de mikor véletlen elöl hagytam, 3 hét múlva érintetlenül ott találtam a helyén.

A székkel kapcsolatban meg szintén nekem kellett kérdezősködni, hogy ugyan mondják már meg, hogy hova _szoktak_ ülni, mert ők váltig állították, hogy nekik mindegy, üljek ahova szeretnék....

Más kérdés, hogy én az a fajta vagyok, aki képes addig álldogálni amíg nem mondják meg, hogy hova ülhet és kezdetektől fogva ott hagyhatnám a ruháimat mégis mindig cipelem... de szerintem ez az én hülyeségem.