Egyedülálló, dolgozó fiatalok! Voltatok munkamániások vagy -függők? Hogyan léptetek ki belőle?

Én sehogy... Bejárok túlórázni hétvégén is. :D Pedig igazándiból a munkámat sem szeretem. Az motivál, hogy a sulit valamiből fizetni kell, ha nem akarok itt megöregedni.

Érzéstelenítésnek használom a munkát magány ellen. :D

Pedig vannak barátaim, nem sok, de azok igaziak, igyekszem is találkozgatni velük, de mivel már mindenki dolgozik, összeegyeztetni is baromi nehéz.

Párom nincs, egyelőre úgy érzem nem is vágyom rá, meg időm, energiám sem lenne ahhoz, hogy teljes emberként részt vegyek egy kapcsolatban, úgyhogy nem is erőlködöm. Ami nyilván szintén az én hibám, mert túlhajtom magam.

Néha egy-két napra kidőlök, és végigalszom, ez úgy havonta fordul elő, egyszer már vittek haza munkából is... Próbálok visszavenni belőle, de nagyon nehéz.

22L

Én hasonló helyzetben vagyok mint te.

Nem abban a városban élek ahol tanultam, tehát időm jelentős részét töltöttem , ezért itt nincs is sok ismerősöm. Barátnőm sincs, így tulajdon képen nem igazán tudok mit csinálni itthon.

A héten ráadásul végig szabin vagyok, igaz hogy még csak csütörtök, de már most kezdek megőrülni.

Nem azt mondom hogy álom munkám van, de ott legalább emberek között vagyok és úgy jobban érzem magam, és úgy gyorsabban telnek a napok.

Az igazi gond viszont az hogy most eben a pillanatban nem látom hogy merre tart az életem és konkrét jövőképem sincs jelenleg.

21/F

Én 5 éve kerültem fel Pestre és egy raktárban dolgozom jelenleg is. A negyedik év után kezdtem el érezni, hogy valami nincs rendben mert túl sokat dolgozom és azon kívül egyszerűen nem élek. Melóba el, onnan haza, evés, alvás és kezdődött minden előröl. Bármikor hívtak mentem, mert kellett a pénz és azon kívül nem is érdekelt semmi más. De ez mára megváltozott, belefáradtam az egészbe és sokszor legszívesebben a falba verném a fejem, hogy az elmúlt éveket végigdolgoztam látástól vakulásig, ahelyett, hogy időnként eljártam volna valamerre egy kicsit kikapcsolódni. Most örülök, ha nem kell melóznom. :)

Kérdező,ha van kedved írj privit és találjunk ki valami programot a hétvégékre.

Én 9 évig éltem egyedül, és soha nem voltam munkamániás. Pontban fél 5-kor (a munkaidő végén) kiesett a toll a kezemből, rohantam, hogy a hobbimnak hódoljak. Hétvégén meg barátnőztem, mozi, parkban heverészés stb.

Ezek csak kifogások. Ha a barátok sosem érnek rá, keresni kell új barátokat (a régiek mellé), akik ráérnek. Egyedül is lehet értelmes programot szervezni, a barátnőm képes egyedül moziba menni (hetente többször!), mert a film kedvéért megy, nem a társaságért. De lehet menni hetente többször aerobic órára, ahol lehet csevegni, ismerkedni. Lehet keresni egy kórust/rajz szakkört/természetjáró egyesületet, ahol vannak emberek.