Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Mit tegyek a férjemmel? A...

Mit tegyek a férjemmel? A probléma onnan ered, hogy nem szeretem az anyját, akit ő természetesen imád.

Figyelt kérdés
A férjemmel 9 éve vagyunk együtt és van egy 1 éves kislányunk. Nagyon jó apa, mindent megtesz a gyerekéért, segít a házimunkában, és szeret engem is. A probléma onnan ered, hogy nem szeretem az anyját, akit ő természetesen imád. Havonta egyszer találkozunk kb (szerencsére:-)), de az is kötelező jellegű. Pl.: ha elmegyünk hozzájuk, kötelező ott lenni legalább 1,5 órát. Persze ezután már nem jut elég idő a nagyszüleire, mert a gyerek is már nyűgösködik, és erről is én tehetek (a dédiéket nagyon szeretem). Hiába mondom, hogy rossz, hogy ránk erőlteti ezeket a dolgokat, nem érdekli és még ő sértődik meg és hisztizik. Ha a gyerek nagyobb lesz, akkor majd rá is ráerőlteti, ha nem akarja, akkor is? Már a válás is eszembe jutott többször, de szeretem, meg nem hiszem, hogy az anyja megérne ennyit. Befogja egyszer ezt látni, vagy mindig az anyja lesz az első bizonyos esetekben nála? Próbáltam már megbeszéni is vele, de nem lehet, mert mindig cirkuszol, meg sem hallja, amit mondok, csak az anyját védi. Mit tegyek?
2009. márc. 13. 12:01
1 2 3
 11/23 anonim ***** válasza:
91%

Ha képtelen vagy havi egy alkalommal ALKALMAZKODNI:

-a férjedhez, aki jó apa ,jó férj, és állitólag szeretitek egymást

-az anyósodhoz, aki a szeretett férjedet szülte..

-ha annyira önző vagy, hogy csak a saját magaddal törődsz, a férjed érzelmeivel nem

-ha emmiatt a piti ügy miatt még a válás gondolatával is foglalkozol


Nos akkor válj el!!!! Neked nem kell többé az anyósodnál szenvedni, és még a férjed is jól fog járni.

2009. márc. 13. 13:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/23 anonim ***** válasza:
84%

Teljesen igaza van az elöttem szólónak.


Ha ennyire nem vagy képes alkalmazkodni, mikor egy párkpacsolat házaság az alkalmazkodásról szól, akkor válj el.


ès ha én a párom anyját szidnám engem az anyám vágna érte szájon. Lehet hogy nem jösz ki vele, nem is kell vigyorognod neki, de viseld el havi másfél órára, és ne szolj egy szót sem.


Arrol nem írtál mit is köszönhettek anyósnak, pl lakás vagy ilyenek. ès jobb ha gyerekedet nem az anyós ellen neveled.


Amúgy ha sokáig szidod a férjednek esetleg böszitted a gyereket majd késöbb anyós ellen, akkor tuti a férjed akarmajd kirakni késöbb mikor elege lesz.

2009. márc. 13. 14:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/23 anonim ***** válasza:
22%

Ciao! Nem értem, a válaszadók miért támadtak neked ennyire. A többiekkel ellentétben azt mondom, hogy én nem értem, hogy bírsz ki minden hónapban másfél órát. Én biztos megbolondulnék. Öt évente egyszer találkozom a férjem anyjával, de nekem már az is durva. Mondjuk nekem szerencsém van, mert a férjem is rosszul van az anyjától, nem nagyon akar találkozni vele.


Szóval: nem vagy rossz ember azért mert úgy érzed, ahogy. Gondolom az a gondod, hogy Te vagy az egyetlen, akinek alkalmazkodni kell, miközben téged sz.ar.ba se vesznek. Nos, szerintem neked nem kell hálás lenni anyósnak, mert nem neked nevelte fel a férjedet (a gyerek nem egy tárgy, amit egyszer megveszünk és aztán azt csinálunk vele, amit akarunk), és alkalmazkodnod sem kell hozzá, mert mindketten felnőtt emberek vagytok, emiatt kizárólag a MELLÉRENDELT kapcsolat jöhet szóba kettőtök között, nem az ALÁRENDELT.


A kulcs: a kommunikáció. Nyugodtan, megfontoltan, ne indulatból. Mondd el a férjednek, hogy neked nem tetszik ez az alárendelt szerep. Azt is, hogy neked az anyósod egy idegen, és kizárólag akkor vagy hajlandó elviselni, ha betartja az alapvető emberi normákat. + kizárólag akkor mész oda, ha ezentúl a férjed kiáll melletted. Ha nem becsül Téged, és másodikként, alárendeltnek kezel, akkor ez nem egy teljes értékű kapcsolat. A férjednek kell kiállni melletted, és lerendezni az anyját. Ha erre nem képes: 1. nem férfi, hanem kisfiú, 2. közöld vele, hogy ezentúl (amíg a gyerek nagyobb nem lesz) egyedül megy családlátogatóba, mert te nem vagy hajlandó elviselni a megaláztatást (utána már mehet a kislány is, ha már megvan az anyukája - nélküled - is).


Soha nem értettem, hogy miért kell az embereknek a házastársukat is magukkal cígölniük a családjukhoz. Jó, ha szívesen megy, akkor ok, na de kényszerből? Én biztos nem érezném jól magam, ha tudom, hogy a férjem szenved mellettem. Mondanám neki, hogy jó, akkor maradjon otthon, és csak esküvőkkor, temetésekkor kísérjen el (kb. 5 évente 1-szer) - szerintem ez a normális. Az erőszak és kényszer előbb-utóbb úgyis ellenállást szül.


Szerintem ha nem állsz időben a sarkadra, előbb-utóbb lábtörlő leszel. A lábtörlő meg mind a férjnek, mind az anyósnak tökéletesen megfelel, nem beszél, csöndben van, bármikor beletörölhetik a lábukat...mindenkinek jó, csak Neked nem (meg a kislányodnak sem - őt nagyon érzékenyen fogja érinteni, főleg kiskorában, ha az édesanyja szenved)... nem bántásból mondom, de ne várd meg, amíg ez megtörténik. Ha a férjed nem áll ki melletted, előbb-utóbb úgyis válás lesz a vége.. akkor meg minek szenvedj évekig?

2009. márc. 13. 14:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/23 anonim ***** válasza:
46%
14.22-es: attól, hogy Te ilyen szolgalelkű vagy, nem kell a másikat elhordani mindennek. Megértem, hogy irigykedsz rá, amiért ki mer állni maga mellett, de ezért kérlek ne gyűlöld. Azt meg szerintem ne tűrd felnőtt fejjel, hogy anyád szájon vágjon, mert ez nem a szeretet jele. Felnőtt emberek, akik szeretik egymást meg tudják beszélni a problémáikat kulturáltan, szájon vágás nélkül is.
2009. márc. 13. 14:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/23 anonim ***** válasza:
81%
Megfigyeltem egy érdekes dolgot: ha egy férfinek van gondja az anyósával, egyszerűen fogja magát, és nem megy oda. Senki egy szót sem szól neki. Ellenben, ha egy nő teszi ugyanezt, mindenki fel van háborodva. Miért is? Éljen az egyenlő bánásmód, és a 21. század :) :(
2009. márc. 13. 14:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/23 anonim ***** válasza:
81%
A házasság nem az alkalmazkodásról, hanem a kölcsönös alkalmazkodásról szól.
2009. márc. 13. 14:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/23 anonim ***** válasza:
33%

Ami kötelező az mindig nagyon nehéz elfogadni .. föleg hogy nem másfél óra lesz belőle .. mert mielött találkoznátok már generálja magát a feszültség benned ... új esemény találka ... meg további kis időre lefoglalja a pszichédet.. éretem én .. gyorsan eltelik az idő és újból azt érzed ismételten ott vagy..

A családi kötelezetség nagyon nehéz . Próbáld meg elfoglalni magadat ebben az időben.Így két hónapot nyersz. Nem rendszerezetséggel de találj ki magadnak ebben az időpontba programot.Bármennyire is szeretnél megjeleni .. vannak neked is kötelezetségeid. :)

2009. márc. 13. 15:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/23 anonim ***** válasza:
77%
Nehogy ezért válj el. :))) Költözzetek messzebb, vagy állj a sarkadra, és ha unod őket egy ilyen helyzetben, mondjad, hogy most mentek a dédszülőkhöz, mert ők is látni akarják a picit. (És ők előbb is halnak meg sajnos, legyen ez az indok, ha belédkötnek)
2009. márc. 13. 17:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/23 A kérdező kommentje:
Köszi, főleg az utóbbi hozzászolóknak! Megpróbálom majd, amiket írtatok!
2009. márc. 13. 18:32
 20/23 anonim ***** válasza:
27%

14:22

Tipikus benyali féreg!

Kívánom,hogy te is legyél ilyen helyzetbe,és vágjhozá jó pofit.Megnézném sikerül-e!Meg a az előtte lévő bunkó!

2009. márc. 13. 20:21
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!