Az én felfogásommal van a baj? Régimódi vagy? Tényleg ez a "normális" manapság?

Már ne haragudj, de ez az általánosítás így ostobaság. Ráadásul az sem igaz, hogy ez napjaink "divatja" lenne. Anno, a már ivarérett - tehát 16-18 éves - lányokat igyekeztek úgy férjhez adni, hogy a leendő párjuk katonaviselt, biztos egzisztenciájú, családalapításra, és annak önálló(!!) eltartására alkalmas legyen. Ez pedig még véletlenül sem az ara, inkább a 25-35 éves korosztály jellemzője volt.

Nem hiszem, hogy a tinikorú lányok tömegesen szenvednének apakomplexusban, illetve valamennyien számító ribancok lennének, akik egy öregedő gazdag pasas fiatal özvegyei szeretnének lenni. Inkább arról lehet szó, hogy már nem számít bűnnek, tabunak arról beszélni, ha két ember a megszokottnál nagyobb korkülönbséggel talál magának párt. Akár a nő, akár a férfi szempontjából.

A világtörténelem és irodalom tele van extrém korkülönbséggel létrejött gyönyörű, és borzalmas kapcsolatokkal. És ugyanígy tele van, tele lesz "normális" körkülönbséggel létrejött gyönyörű és borzalmas kapcsolatokkal.

Az egészből annyi a tanulság, hogy az emberek többsége szerelemre, boldogságra vágyik. De hogy ezt ki mellett találja meg átmenetileg, vagy végleg, az a legritkább esetben múlik a születési dátumon.

22:01

Ezt gyönyörűen megfogalmaztad. :')

Hát én ezt a jelenséget egy bizonyos kor alatt tartom furcsaságnak, butaságnak.

Pl. az egyik unokatesómnak, aki 15 nemrég tudtam meg, hogy 23 éves barátja van! Kíváncsi vagyok, mi lehet a közös témájuk, érdeklődési körük, arról már nem is beszélve, hogy egy 23 éves srác talán már testileg, a szexben is többet vár el a lánytól, aki még szűz, és éphogy tud valamit a témáról...szval nekem ez a nagyon fura, amikor 13-18 éves leánykák 25-30 csávókkal kezdenek, de az nagyon.

Az viszont, ha már mindkét fél megért egy bozonyos kort, szerzett párkapcsolati tapasztalatokat (25 felett) akkor már nem tartom furcsának ha pl 25-35 a pár, vagy ehhez hasonló, mert az meg megint más.

Én 20/L vagyok, sztem te sem, kérdező, és én sem vagyunk régimódiak, csak manapság ez valami divat vagy ezzel győzik meg magukat a kislányok/ fiúk arról, hogy ők érettek, ha minél idősebb a hapsijuk/csajuk..már elnézést azoktól, akiknek van/volt hasonló kapcsolatuk, de tényleg nehéz elképzelni, hogy egy majdhogynem kislány/kisfiú mit akarhat egy nála 8-10 (esetleg több) évvel idősebb emberkétől..és az nem igaz, hogy a mai 15-20 évesek közt nem lehet normális kinézetű fiút találni, ahogy azt valaki írta, mert én ismerek egy rakást, persze vannak kivételek, de azért ha szétnézel, találsz, szval az nem érv, hogy nincs egy normális kinézetű korodbeli, mert van..

Számomra is nagyon furcsa, és nem igazán értem vonzódásuk miértjét.. A környezetemben is akad 1-2 nagyobb korkülönbséggel élő pár, de ezek csak 8-10 évek, amiket nem neveznék különösen extrémnek. Én 7,5 évvel idősebb férfival éltem évekig, és nagyon nagy problémáink voltak, csak éppen én túl tapasztalatlan voltam, hogy erre ráébredjek. A komolyság szerintem nem életkortól függ, mert egy 19 éves fiú is tud felelősségteljes lenni, ha a személyiségéből ez adja magát, egy 30-40-es fiatal csajokra hajtó férfi pedig az esetek többségében nagyon is megbízhatatlan alak, akivel később csúnyán megégetheti magát az ember.

Ha egy 16-20 éves lány él ilyen kapcsolatban, szinte kivétel nélkül befolyásolhatóságról és komplexusról van szó 15-30 évnyi korkülönbségek esetén, hiszen ő maga még nem mondható felnőttnek, hogy egyenrangú legyen a kapcsolatuk. Ha egy 25 éves választ 50 éves társat, tőlem akkor is idegen a felfogása, de a saját jól megalapozott döntéséről van szó, úgyhogy remélhetően tudja, mit csinál.

Még egy dolgok akarok tisztázni, ez pedig az, hogy mit is jelent az, hogy valaki "kiéli" magát. Nem az, hogy bulizni megy, hiszen erre ott van a "bulizni" szó.. Ez egy gyűjtőfogalom, ami magába foglalja a szórakozást és az önmegvalósítást, tapasztalatszerzést, különféle módokon. Világot látni, külföldön munkát vállalni, kipróbálni magunkat mindenféle dolgokban, rengeteg embert megismerni, kapcsolatokat építeni, álmokat és terveket szövögetni és valóra váltani, amiket családos emberként már nem lesz lehetőség megtenni. Talán maga a fogalom rossz vagy félreérthető.. Kiélni magad nem azt jelenti, hogy minden éjjel mással hemperegni, hanem megalapozni és megismerni a saját személyiséged, eldönteni, hogyan szeretnéd élni az életedet. Ez nem megy akkor, ha idősebb társad van, hiszen mellette ezt a szakaszt egyből át kell ugranod, gyorsan fel kell nőnöd hozzá, és így nem teljesedhetsz ki, csupán alávetheted magad az ő nyilvánvalóan nagyobb tapasztalatának és ráhagyatkozol. Aztán később, mikor feltámad benned a vágy, hogy önmagad irányítsd az életed, és magad tapasztald meg a dolgokat, akkor szoktak kezdődni a problémák..

Nem tartanék kiselőadást, mindenesetre nekem nem jut eszembe egyetlen érv sem amellett, miért lenne jobb idősebb férfival járni, mint saját korosztállyal.

A kivétel erősíti a szabályt!!

Nálunk 18 év a korkülönbség

és már több mint 22 éve vagyunk együtt, a legnagyobb egyetértésben!!

A szüleimnél 13 év a korkülönbség, már lassan 50 éve lesznek együtt.

Nekem huszonévesen volt 17 évvel idősebb barátom, idiótább volt mint egy tinigyerek, nem véletlenül kapta meg az EX előnevet.

A féjem meg 4 évvel fiatalabb nálam..

én 21 éves vagyok, a barátom 30.

és nem értem hogy ezt hogy lehet ahhoz hasonlítani amikor 20-30 év korkülönbség van a pár tagjai között. az én esetemben a barátom NEM lehetne az apám, és egyáltalán nincs olyan szintű generációs különbség mint a fent említett példákban. abban is biztos vagyok, hogy ha látnál minket az utcán kézenfogva, nem jutna az eszedbe ilyesmi. ennél nagyobb korkülönbség mondjuk már nekem sem férne bele, de a 10 év még oké.