Szigorú az anyukám? Mit gondoltok erről?
19 éves lány vagyok. Jól tanulok, nem járok bulizni.
Mégis ha valahova el szeretnék menni (barátokkal kirándulás, összejövetel, szülinap, sütögetés stb.) van, hogy egy hétig kell fűznöm, hogy elengedjen. De ha el is enged, este 8-nál tovább nem maradhatok, pedig lenne később is busz, amivel haza tudok menni. Olyan ciki, hogy mindig én vagyok az első, aki elmegy.
A barátomhoz se enged 8-nál tovább, nem aludhatok nála, nem feküdhetek le vele. (Hozzáteszem, szexuális felvilágosítást nem kaptam otthon, soha nem beszéltünk a szexről.)
Az rendben van, hogy el kell kéredzkednem, nem is mennék el úgy, hogy csak bejelentem és lelépek. De ha megkérdezem, hogy miért nem mehetek vagy maradhatok tovább, nincs rendes indoka. Ha próbálom meggyőzni, csak ideges lesz.
Szeretem anyukámat és szót fogadok neki, de úgy érzem soha nem lesz engedékenyebb. Lázadnom kéne, jobban ki kellene állnom magamért? Próbáltam már, nem értem el vele semmit. Már ott tartok, hogy előre félek attól, hogy nem enged el, még mielőtt megkérdezem.
Szia!
Hááát, túl szigorú.
Ennyi idősen már fősulis voltam, és felnőttként (de a agyerekükként) kezeltek. Mindig tudták hol vagyok, és mikor jövök.
Ha jól emlékszem, úgy 16-17 évesen, ha elmentünk discoba, akkor 10-re kellett otthon lennem. A fősuli alatt ez annyit változott, hogy megmondtam hova megyek, és mikor jövök. Ezt viszont kérték, hogy tartsam be. Ha azt mondom 11, akkor 11 és nem fél12.
Megbíztak bennem, és a barátaimban, illetve az ítélőképességemben.
Amit anyukád művel annak az lesz a vége, hogy előbb-utóbb fogod magad, és elköltözöl, hogy önálló legyél. Ez az élet rendje, ha tetszik neki, ha nem. Tisztázzátok, hogyha nem bízik meg benned és nem kezel felnőttnek, akkor még hamarabb fogsz vágyni a szabadságra, és ő ezt nem fogja tudni megakadályozni. Ja, és az érzelmi zsarolásnak ne engedj!
Üdv!
Köszi a válaszokat.
Nem egyedül nevel, de apukám csak rábólint mindenre. Annyi a trauma, hogy anyukám a mai napig nem tudott elszakadni a szüleitől.
Igen, nagykorú vagyok, de ez a szüleim szemében nem sokat számít, semmi nem változott tőle.
Lázadnod kellett volna már 15-16 évesen, persze ésszel, hogy bebizonyítsd, megbízható vagy, és a felnőtté válás útjára léptél.. Nem, szerintem még most sem mindegy! Hiszen ugyan hogy költözne el otthonról egy lány, akinek addig egyetlen önálló döntése sem volt a saját életével kapcsolatban? Csodálkozom, hogy a párod elfogadja azt, hogy mekkora mértékben függsz anyádtól..
16 éves korodtól a dolgoknak valahogy úgy kellene történniük, hogy te bejelented, hol leszel és mikor kerülsz haza (a felesleges aggodalmaskodás elkerülése miatt), aztán indulsz és éled az életedet! Természetesen nem hanyagolod el a kötelességeidet sem, de hogyan fogsz megállni az életben, ha nem tudod hogyan működik a világ? Ne viccelj már, hogy egy sütögetésért is könyörögnöd kell.. Ha nem állsz a sarkadra, valaki mindig irányítani fogja az életedet! Vagy az anyád, vagy a párod, de sohasem te..
Anyád megfojt a szeretetével, és nem veszi észre, hogy ezzel neked árt, nem igazodsz el az emberek között, a világban, különböző helyzetekben, átvágnak, kihasználnak, kiröhögnek, mert nem szerezted meg azt az élettapasztalatot, amire szükséged lenne ahhoz, hogy önálló életedet sikeresen tudd elkezdeni.
"Az rendben van, hogy el kell kéredzkednem, nem is mennék el úgy, hogy csak bejelentem és lelépek"
Nem, nincs rendben! A saját életedet kellene élned, megvan a magadhoz való eszed, miért nem bízol benne? Döntsd el, mit akarsz, ítéld meg, hogy az jó-e, és ha igen, akkor ne engedd, hogy bárki más visszatartson! A kötelességeidet számon kérhetik rajtad, ameddig egy háztartásban éltek, de a szabad akaratodban senki nem korlátozhat!
Sürgősen változtatnod kell a hozzáállásodon, vagy pedig tényleg fogni magad, és elköltözni! Különben életképtelen ember lesz belőled! Egyedül maradsz, a barátaid lemondanak rólad, a párodnak elege lesz belőle, hogy nem vagy képes nőként gondolkodni, hanem anyádtól kérsz engedélyt a randizásra is.. Ne engedd, hogy tönkretegyék az életedet! Sokkal nagyobb a baj, mint gondolnád!
13:43!
Olvastad, amit 13:34-kor írtam? Tudod, a megtorlásokról... ne hidd, hogy olyan könnyű lázadni, ha cserébe jön a lelki terror.
13:43 Igazad van, de nem olyan egyszerű lázadni, mint azt gondolnánk. A barátom is így gondolja, mint te, de ettől nem lesz könnyebb, ez csak elindítja azt a folyamatot, hogy elszakadok a szüleimtől.
Tudom, hogy ki kell harcolnom a jogaimat, de nehéz elkezdeni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!