Van itt olyan, akinek az élete "népmesébe" illő? Meséld el!

14:27

Én is ilyen voltam gyerekkoromban, kiközösítettek, tanárok szemétkedtek velem. Az emberek ilyen szempontból (is) állatok, falkaösztön, megérzik, hogy "más" vagy és kitúrnak az "akol melegéből".

Szerintem a magányos farkasok, különcök bizonyos szempontból még erősebbek, mint a "tömeg".

Én nem lettem mondjuk nagyon sikeres, de jól élek, és van egy jó párkapcsolatom, ezt 16 évesen el nem tudtam volna képzelni.

Ritka rossz gyermekkorom volt, alkoholista szülőkkel, éhezéssel, veréssel, zaklatással.15 évesen elszöktem, már nem bírtam tovább.Megismertem a férjemet, az első együttlétkor terhes maradtam.16-ot töltöttem novemberben, decemberben megszületett a fiunk.Elmentünk albérletbe, dolgoztunk, majd vállalkoztunk, 5 éves még nem volt a gyerek, de már a saját házunkban laktunk.

Ma már kertvárosban élünk egy 270nm-e házban, nincsen hitelünk, 30 embernek utalok havonta 110.000.-nettó fizetést, ott nyaralunk, ahol a katalógusban a legszebben süt a nap.A fiunk már jövőre érettségizik, jó tanuló, okos kamasz.Büszkék vagyunk Rá, és magunkra is, hogy megálltuk a helyünket minden segítség nélkül.

Én az apukám történetét tudom elmesélni ha érdekel. Ő a példaképem és nagyon nagyon büszke vagyok rá.

A szülei alkoholisták és betanított munkások voltak. A kapcsolatuk és a nevelése annyiból állt, hogy anyukája ha éppen olyan kedve volt (és minden nap olyan kedve volt) jól elverte. Szakmunkásképzőbe ment, lakatosnak, mivel soha senki nem mondta neki, hogy tanuljál kisfiam. Pár évvel később eldöntötte, hogy neki ez kevés. Újságkihordóként kezdett dolgozni és estin leérettségizett a város legjobb gimijében. Otthon persze mindenki hülyének nézte, hogy minek kell ezt. Később állattenyésztőnek tanult az egyetemen, mellette minden hétvégén dolgozott, hogy fizetni tudja az iskolát. Ott ismerkedett meg anyukámmal. Együtt felépítettek egy családi házat. Akkor 3 állásban dolgozott, hogy mindenünk meglegyen. Az elején sokat nélkülöztünk, de egyre jobb anyagi helyzetbe kerültünk. 10 év múlva elváltak anyuval, de baráti viszonyt ápolnak a mai napig. Most apukámnak 4 diplomája van, idén csinálja a doktoriját, az ország egyik legjobb toxikológusa, nekem mindent megad amit csak lehet. Annak ellenére, hogy hogy bánt vele az anyja, ma ő az egyetlen a családjukból, aki gondozza és foglalkozik vele és szeretetből csinálja.

Egyszerűen el sem hiszem, hogy mindezt elérte egyedül, úgy hogy otthonról mindig csak azt hallotta, hogy hülye vagy te kisfiam, hogy ennyit tanulsz, miért nem jó neked lakatosként. Én nem cserélném el senkire az apukámat, szerintem nem is kívánhatnék jobbat. Kellett egy kis idő, amíg megtanulta azt is, hogy hogyan kell viselkednie a családjával, mert náluk ugye nem volt természetes, hogy a szülő szereti a gyerekét és törődik vele. De szerintem most már elég jól csinálja.

A válasz írója 86%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 17:08

Ezekszerint a te édesapád lenne Zacher Gábor?