Van itt olyan, akinek az élete "népmesébe" illő? Meséld el!

Nos, ha úgy nézzük, rám igaz.

8. kerületi albérletbe születtem és nőttem fel a testvéreimmel. Elég szegények voltunk, örültünk, hogy volt mit ennünk (ha volt). Én megfogadtam, hogy ennek véget vetek. Rengeteget tanultam, egyetemre mentem, nemzetközi karrierem lett, több, mint 10 éve külföldön élek, nagykövetségen dolgozom (és nem recepciósként :)), gyerekeket nevelek, boldog vagyok. Plusz a kapcsolataim révén a szüleimnek is tudtam tisztességes munkát és ezzel megélhetést biztosítani, már ők is sokkal jobb körülmények között élnek.

Merni kell nagyot álmodni.

Én annyit tudnék elmesélni,hogy a kapcsolataim nem jöttek össze,a szüleim féltése miatt sajnos,aztán mikor jött a szakítás mert nem mehettem sehova meg hasonlók az nem volt jó,aztán megismertem valakit akibe szerelmes lettem,nem hagytam ezután a szüleimnek,hogy ezt is tönkretegyék,nem is sikerült nekik,belátták hibáztak,de belegondolva nem gond,hogy ilyenek voltak mert így megtaláltam életem szerelmét :-) Nem nagy sztori,de ez az én sztorim :-)

21/n

Egész gyerek-és tinikoromban csesztettek (szüleim, tanárok, diáktársaim), mert túlzott fantáziával és tehetséggel vert meg a sors, ebből kifolyólag mindig én voltam a bambácska, elvarázsolt királylány.

Gyakran közösítettek ki, mert más voltam, tanárok előszeretettel pécéztek ki, hogy beszóljanak...

Plusz az állandó hitetlenkedés, hogy a fantáziámból és tehetségemből nem fogok megélni.

Voltak mélypontjaim, de én hittem magamban-ez tudom elcsépelten hangzik-és most már jól megfizetik egy-egy "melómat" a megrendelők, teljesen a magam ura vagyok. Ráadásul a szerelem is beütött pár éve.

29/N