Felrobbanok, egyszerűen nem bírom tovább idegekkel. Mit tegyek?

Azt hagyjuk, h itt vagyok lassan 19 évesen és még abszolút nem volt semmi szerelmi életem. Tényleg ez legyen a legnagyobb problémám, de az már k.rv@ra idegesít, h ha nem is mondják ki nyíltan sokan utalnak erre elég rendesen, még a r.hadt családom is. Szval idén nyáron leszek 19 éves, de még mindig suliba járok, mert én hülye b.rom se.gfejáll.t öt évfolyamos gimibe jelentkeztem. de nem bírtam végig csinálni az előző sulimat(több egészségügyi probléma miatt, egyszerűen szinte tönkre vágtak). Most átíratkoztam egy másik suliba, de velem 1, másfél évvel fiatalabbakkal járok egy osztályba. Hát mit ne mondjak az én korosztályom se százas, de úgy veszem észre a szint egyre lejebb csúszik. Hülye b.rom állatok(tisztelet annak a kb 5 kivételnek) ezenkívül úgy kezelnek abban a suliba, mintha nem is oda való lennék, mintha más bolygóról jöttem vna. De ez még semmi, a stressz itt is csak jön és csak jön, komolyan mondom rosszabb, mint az előző sulimba. Tiszta iged vagyok, esténkét alig alszom, szorongok, félek, egy trampli balf.sznak érzem magam. A családomról ne beszéljünk, ők azt gondolják, h mi egy példás család vagyunk, pedig egy nagy LÓF.SZT. NEEEEM, EGY CSALÁD NEM ILYEN, OTT NEM OKOZNAK MÉG TÖBB STRESSZET A MÁSIKNAK, OTT TÁMOGATJÁK A SZÜLŐK A GYEREKEIKET, HA LEGALÁBB MÁR MEGCSINÁLTÁK ŐKET. Egyszerűen azt érzem, h megőrültem, h soha nem leszek normális és, h legyen már vége ennek a kib.szott életnek, mert nem bírok folyamatosan jó pofát vágni hozzá.

Barátaim csak érdekbarátok, rokonokhoz sem tudok menni, sehonnan nem tudok kérni semmilyen segítséget. Mit tegyek 18/L