Felrobbanok, egyszerűen nem bírom tovább idegekkel. Mit tegyek?

Elgondolkodnék a helyedben, hogy miért nincs egy barátom sem, szerelmem sem, és a családod sem áll melletted. Valahol benned lesz a hiba. (a stílusod egybékbént amolyan tenyérbe mászó, olvasása közben is viszketett a tenyerem...)

Van egy mondás, ami szerint olyan a fogadjisten, amilyen az adjonisten. Tehát ha te normálisan, kedvesen állsz hozzá a másikhoz, akkor az esetek 90%-ában ugyanazt fogod visszakapni.

Vegyél vissza ebből a csúnya stílusból, vedd elő a szebbik arcodat, és próbáld ki, milyen, ha kedves vagy másokhoz... Meg fogsz lepődni az eredményen. :) Amúgy sok sikert hozzá!

Erre egy idézet jutott az eszembe:

"Mielőtt megszülettél a szüleid nem voltak olyan unalmasok mint most. Az tette őket azzá, hogy mossák a ruháidat, fizetik a számláidat és hallgatják, hogy te milyen menőnek érzed magad. Szóval mielőtt a természetet akarnád megmenteni a te idegesítő és unalmas szüleidtől, ELŐSZÖR TAKARÍTSD KI A SAJÁT SZOBÁDAT!"

"A stílusom másokkal szemben nem ilyen, ott kénytelen vagyok összeszedni magam és jó

kislánynak mutatni magam."

Akkor viszont az őszinteség hiányzik... A kényszeredett mosolyt elég könnyű kiszúrni. Az erőszakolt kedvességet is.

A környezetedben pont azoknak a mély érzéseknek és gondolatoknak a hiányát kritizálod, ami benned sincs meg!

Nyugi.

Csináld azt amihez affinitásod van.Én pl 18 évesen, fociztam és nagyon sokat olvastam de még véletlenül sem kötelező házi olvasmányokat , hanem bármit csak azt nem(Rejtőt, Jack Londont ,Zolát). A matek az ment erőfeszítés nélkül, de tanulni csak azt voltam hajlandó ami konkrétan érdekelt. Annak utána is olvastam.A többinél csak arra vigyáztam , h ép ne bukjak már meg:).

A foci adott nekem sikerélményt, erőnlétet csapatszellemet és nagyon sok ismerőst és néhány barátot is.Minden nyáron elmentem dolgozni is és ott önfegyelem ragadt rám és nagyon sok lány ismerős , köztük néhány közelebbi is.

Neked is járnod kéne valahova, sportolni , táncolni vagy ilyesmi. Olyan dolgokkal is foglalkoznod kellene amiben jó vagy és sikerélményt ad.Tájékozódj és találd meg.Szánj rá valamennyi időt napi szinten és lesz önbizalmad és nagyon sok ismerősöd.

Az én kislányomon is nagy a teher ami a tanulást illeti mert nagy célokra hajt, de mellette néptánccol és énekel is. A kutya is megveszik tőle:), de neki tetszik.

Vagány legyél , ne rinyálj mert nem vagy már csecsemő;)

Szia!

Mintha magamat olvastam volna. Én is 2 évvel később végeztem, pedig nem buktam, egyik osztályom rosszabb volt, mint a másik. Néha én is káromkodtam, de csak magamban, bár nem mondom, hogy szégyen az, és hibáztatni se szeretnélek. Nem voltak barátaim és a családom segítségét se élvezhettem. Teljesen kicsúszott a kezeim közül az irányítás, ráadásul fel se vettek oda, ahová menni szerettem volna. Én, aki mindennap otthon ült, azóta egyik napról a másikra már országot is váltottam. Sokat változtam, de legbelül ugyanaz maradtam, mert habár beláttam sok hibám volt, a legnagyobb hibám az őszinteségem volt és az, hogy emellett túl érzékeny voltam. Mintha egy másik bolygóról jöttem volna. Ma már úgy gondolom ez nem szégyen, hanem erény. Amit sose szeretnék elveszíteni, de igyekszem alkalmazkodni jobban a környezetemhez. Ha van kedved írj nekem egy msn címet, mikor időm engedi szívesen beszélgetek veled, esetleg tanácsot is tudok talán adni.

Kívánok minden jót neked!

Egy 22 éves lány

A káromkodástól nem leszel menő. Sőt, a normális emberek kerülik az ilyenek társaságát.

Ha senki nem felel meg neked, hogyan akarsz barátra szert tenni? Mindenkiben van hiba, csak benned nincs?

Anno én is gimit váltottam, és a másodikban összesen 1 barátnőm volt. De nem szidom/szidtam őket. Egyszerűen más volt a nézetünk, felfogásunk. Ettől még nem jobbak/rosszabbak, mint én.

KERESS ÉLETCÉLT/HOBBIT! Ha találsz valamilyen tanfolyamot/csoportot, akkor ott még barátokra is szert tudsz tenni.

választékosabb stílus, és az idegbaj kulturált keretek közt való levezetése pl. sporttal.

nem csak másban van a hiba, lehet, h benned is. nekem sem volt túl sok barátom az osztályban, de nem is érdekelt annyira, h ezen túráztassam magam.

18 évesen volt először épkézláb barátom, mivel egészen addig úgy néztem ki, mint egy partravetett bálna, és az öltözködésem sem épp a nőieshez közelített.

van kiút, ha időben elkezdesz magadon változtatni. magadért.

Fel nem fogom hogy miért bántjátok! Könyörgöm 18 éves! Tegye fel a kezét az aki 1X évesen nem érezte pocséknak az életét.

Tudom, hogy nem könnyű, amit én tennék:

1: beszélni a szülőkkel, kérni a segítségüket, mert nem vagy boldog (ha kéred őket, nem mennek majd el melletted, meg fognak hallgatni)

2: a hobby tényleg nagyon jó ötlet, nekem használ, nem gondolkodom, csak gyógypedezek a kertben vagy varrok, kötök, fonok, ez mind olyan fizikai tevékenység amihez nem sok agymunka kell, tehát kisimít

3: a mi családunkban is volt olyan, hogy valaki bukdácsolt a suliban, utált bejárni, aztán át lett íratva délutáni iskolába most tele van jobbnál jobb jegyekkel.