Mi a véleményetek? /Szokatlan kérdés, felnőtt, értelmes emberek válaszát várom/

Függtök egymástól!

Én is voltam így a volt vőlegényemmel. Aztán egyszer nagyon lehordtam és nem kerestük egymást 2 hónapig. 2 hónap után felhívtam, hogy vigye el a cuccait tőlem. Láttam nem akar békülni és túlléptem rajta (igazából már akkor túl voltam ezen a dolgon, csak kellett a megerősítés).

Lett új pasim (ma a férjem) rá pár hónapra és a volt vőlegény is megjelent én meg bosszúból hülyét csináltam belőle. Bunkó húzás volt, de jól esett a sok sz@rért amit kaptam tőle.

Ne beszéljetek többet így mindenkinek jobb lesz és könnyebb.

Mi megbeszéltük,hogy ennyi volt. A barátság maradt,de semmi értelmét nem láttuk,hogy le is feküdjünk továbbra is egymással.

Azóta is a legjobb barátok vagyunk,de mindketten már más kapcsolatban.

Ez a megszokás hatalma. A férjem is így volt az előző kapcsolatával. Évek óta nem működött jól a dolog, mindketten tudták, számtalanszor átbeszélték, mégis együtt maradtak. Saját bevallása szerint azért, mert így volt kényelmes. Aztán megismert engem, és ez megadta neki a kellő löketet ahhoz, hogy szakítson. De azt is mondta, hogy ha én nem vagyok, talán még most is együtt vannak. De már nem is együtt éltek, csak egymás mellett. És így utólag azt mondja, hogy már korábban ki kellett volna lépnie. Csak az ember társas lény, fél a magánytól. Fél attól, hogy egyedül marad, és nem talál magának másik párt. És így "A semminél ez is jobb" alapon marad. De szerintem nem szabad. Ha vége, akkor vége, ezt el kell fogadni. Ha időben kiléptek, akkor még talán maradhattok barátok, nem juttok el arra a pontra, hogy valamelyikőtök "megcsalja" a másikat, talál valaki mást, és akkor jön a veszekedés, az ajtó csapkodás. Annak nincs értelme.

Mivel mindent meg tudtok beszélni, így ezt is meg kéne, és meg kéne próbálnotok külön.