Visszafogadnátok a helyembe?

visszafogadnám, "nem hétszer, hetvenhétszer"

nem rögtön, mert valószínű nagyon szégyelli magát, azt fel kéne oldanod, kis csend után próbáljátok megbeszélni gondjaitokat- hogyan tovább?

A gyerekeknek - mivel általában úgyis érzik az igazságot -megmondanám: nem tudom, hol van apa.

Nekem csak az az abszurd, hogy nem szól Neked.

Persze, főleg ha ennyi a baj, akkor sokunknak sokszor jól esne egy kis pihenő, de azért legalább a feleségemmel ha nem is beszélem meg, szólok neki, hogy elmentem.. de pont a négy gyerkőc miatt nekem sok, hogy őket meg simán ráhagyja, hogy az eddigi teendőket meg mindent vigyél egyedül...

Nekem fordított esetben ez iszonyatosan szarul esne, hogy közösek a gondok, a felelősségek, és mégis én tartom magam a négy gyerekkel, holott ketten kellene ezen is túllépni valahogy.

Kíváncsi lennék, hogy fordított esetben mit tenne a férjed, ha Te tűnnél el napokra...

A helyedben én max egy tartalmas, higgadt beszélgetés után fogadnám vissza, ahol letisztázzuk, hogy ki mit miért csinál, és ki hogyan vezeti le a feszültséget, mert nem csak ő van egyedül ebben a családban, akinek nehéz...

De a részleteket Te tudod, hogy van-e más gond..

(Nem tudom a többiek tényleg honnan vették a piálást és a megcsalást, de ha igaz, akkor viszont menjen a fenébe, vissza nem fogadnám.. ha "csak" az anyagi gondok elől menekül, akkor nem feltétlen dobnék el 13évnyi házasságot, és a 4 gyereket az apjuktól, de akkor sem hagynám azért annyiban..)

Próbáltad te hívni őt? (csak, hogy nehogy valami baja legyen s ne tudjatok róla)

Én visszafogadnám, de megbeszélném vele, hogy következtőben amikor ilyenre szánja a fejét akkor előtte szóljon, hogy ne stresszeljen a család miatta. (ha nő van az ügyben, akkor nem fogadnám vissza)