Az ember öregkorára tényleg meg van cseszve?

én ötven felé megyek a szüleim lassan 80 évesek.

A szüleim naponta sportolnak,sokat utaznak,dédunokáznak, bejárnak az egyetemre előadást hallgatni, sielni mennek minden évben csokibarnák nyáron.

Én még dolgozom,de nekem is sport minden nap, sok barát,kárnyaparti, utazás.A gyerekek már elköltöztek,mi a férjemmel végre azt csinálunk amit akarunk.

én nagyon jólérzem magam és ahogy látom a szüleim is.

Tehát én nem félek az öregkortól, igyekszem majd hasznosan tölteni.

Attól függ, hogy előtte hogy élsz. Ha másokat majmolva károsítod magad (cigi, pia, szénhidrátok, cukor, tésztafélék, glutén stb stb), akkor nem szabad csodálkozni. Ha még mozgásszegény és stresszes az életed, pláne.

Ellenben ha kiegyensúlyozottan élsz, rendesen táplálkozol, sportolsz, nem az elvárásoknak, hanem magadnak élsz, akkor idősebb korodra sem kötelező betegesnek lenni. Rajtad múlik.

Egy barátnőm nagypapája tornatanár volt. Napjainkban 76 éves, most is olyan kondija van, hogy fekve kinyom 60 kilót rengetegszer, meg felhúzza magát százszor a gyűrűn. A felesége is tanár volt, neki is tök jó a kondija.

Minden azon múlik, hogy éled az életed, milyen a genetikai örökséged, mekkora mázlid van.

Az én nagyszüleim eléggé le vannak robbanva, de rengeteget dolgoztak már életükben, és sokat beszélnek a halálról, és panaszkodnak. Miért? Mert csak ilyenkor figyelünk rájuk. Nekik már csak a halál van hátra a legtöbb esetben, a barátaik, testvéreik sorban halnak ki mellőlük, nem csoda, hogy sokat beszélnek erről. A legtöbbjük ráadásul átélte a második világháborút, nem csoda, hogy szürkén látják a világot.

Mondjuk az én mamáim szoktak sztorizni arról, milyen volt régen, és nem feltétlen a rosszat látják mindenben. :) Engem is biztatnak, hogy éljem ki magam, legyek fiatal, tanuljak, de persze, hogy most kell ezt tenni, nem pedig 70 évesen. :)

De nem, nincsenek elcseszve. Ez az élet rendje. :)

Persze nagyban függ attól, hogyan élsz előtte, de sajnos annyi esély van lebetegedni öregkorban, hogy nehéz elkerülni. Szóval tényleg a boldog, síelő, minden nap sportoló dédik vannak a kisebbségben.

Én nagyim amióta élek nem volt beteg, régen futott, aztán sétált, és úszott.. Egy tízest nyugodtan letagadhatott volna 65 évesen. Aztán meghalt nagypapám, és onnantól egyszerűen nem tudta összeszedni magát. 3 éve ágyba kényszerült mivel háromszor tört el a gerince... Nagyon igazságtalan vele az élet, hogy ennyi szenvedést, bánatot és fájdalmat kapott élete utolsó éveire. :(

Ami szerintem kiábrándító, hogy az életkor budapesti kerületenként is nagyban változik. Természetesen ez is a pénzre vezethető vissza.

23/L

Ennél kevesebb erőm meg barátom aligha lehetne

Én csupa jó dolgot várok a jövőmtől

20L