Vannak itt rajtam kívül olyan 25-30 éves férfiak, nők akik?

Szerintem nagyon sokan vannak így a mai világban.

26 éves, férjezett vagyok.

Mi a nagyszüleimnél lakunk. Nekik két külön családi ház van az udvarukon, és ingyen lakhatunk az egyikben, csak a rezsit fizetjük. Korábban otthon laktunk az én szüleimnél az egyik szobában.

Nekünk az anyagi helyzetünk nem engedi meg, hogy albérletbe, vagy saját lakásba menjünk. Én tanár vagyok, 91 000 ft-ot keresek, a férjem jelenleg munkanélküli, korábban csak olyan állást talált, ahol 12 órát dolgozott, de csak 4 órára volt bejelentve, mindezt 70 000 ft-ért. Tragédia.

igen, én. Mennék, ha lenne pénzem vagy melóm.

De mivel éheznék és az utcán laknék ha elköltöznék, ezért otthon lakom. Sajna nem tudok azzal fogalkozni h ez "gáz", meg lúzerség blabla.

nem fogok csövezni, csak azért h független legyek.

kajára így is alig futja.... :(

26 éves, nő, szüleimmel élek. Miért? Mert 1. itt van a munkám (gyalog is max 12 perc) 2. jelenleg nincs párom, egyedül nem költözöm 3. nem tudok házat/lakást venni a fizetésemből, albérlet itt nincs (falu), nem megyek albérletbe a szomszéd városba csak azért, hogy ne a szüleimmel lakjak 4. beszállok a kiadásokba, nem a szüleim tartanak el, így nincs mit szégyellnem

Nekem nem "ciki" 26 évesen szülőknél lakni, pláne, hogy 3 évvel ezelőtt még az iskolapadot koptattam.

Ahogy idősebbek lesznek, nekik is jól jön, ha van valaki mellettük, ha valaki megfőz, kitakarít, stb. Szerintem mindenkinek előnyös így.

25 vagyok, szintén a szüleimmel, bár én még tanulok. Vagyhát, nincs sok órám, de mindig a sulival szoktam védekezni, ha azt kérdezik, miért nincs rendes állásom. De amint találok munkát, szeretnék elköltözni. Nem azért, mert cikinek találom a szüleimmel lakni, hanem mert nem jövök ki túl jól anyukámmal. Meg mondjuk egy kis városkában lakok, itt biztosan nem találok állást, és akkor inkább beköltöznék a városba. Ha esetleg mégis lenne valami helyben, akkor azért valszeg maradnék, mert annak nincs értelme, hogy albérlete fizetek a szomszéd utcában. Legalábbis most, hogy nincs komoly kapcsolatom, így gondolom.

De van olyan 29 éves barátnőm, aki szintén a szüleivel lakik. Ott a munkahelye is, így a legegyszerűbb, és anyailag is így a legkifizetődőbb.

Én is még jó darabig anyukámnál fogok élni: beleadok a rezsibe természetesen meg a kajába, az albérlet csak a pénzt viszi még akkor is, ha megosztod másokkal, mellesleg semmi kedvem mindenféle jöttmenttel együtt élni, eleget szívtam már a sok igénytelen, fizetésképtelen, tolvaj lakótársak miatt az egyetem alatt, soha többé! A fizetésem egy részét lakásalapra utalom. Párom is így csinálja. Ha együtt akarunk lenni, átmegyünk egymáshoz, szívesen látnak minket egymás szülei szerencsére. Tényleg semmi értelme különköltözni.

25 L

Párom, 27/F és szüleivel él. Van munkája, saját lakásra gyűjt, mert az albérlet nyeli a pénzt. Szülei pedig tudják és szívesen látják még itthon, nem teher nekik.

Én még 21 vagyok és szerintem egy jó darabig még én is otthon fogok lakni.