Kényszerítenétek a gyereketeket gimi első osztályában nyelvvizsgára?

Nem. Viszont kényszerítsd arra hogy olyan témával foglalkozzon amiben jó. Ha ez a nyelv, annál jobb. Ha előnyt szerez bármilyen tárgyban vagy témában az sokat segít suliban is, pályaválasztásban is, de amiben nem olyan penge abban hadd haladjon a normélis tempóban.

Legalábbis ez az egyik gondolati iskola, van olyan szülő aki agyonhajtja a gyereket azzal hogy majd később hálás lesz érte. Az is általában bejön, max a kapcsolatuk sínyli meg cserébe. Azt mindenki döntse el, hogy a sikeres, boldog, szüleit szerető közül neki melyik kettő kell.

Én elsőben nyelvvizsgáztam, de senki nem kényszerített, szívesen tanultam rá. Harmadikban pedig már ott tartottam, hogy a másodikat, a németet tettem le. Negyedikben megpróbáltam az angol felsőfokút, de sajnos az akkor nem sikerült.

Saját gyerekemet ha nem is kényszeríteném, de megpróbálnám meggyőzni, hogy minél hamarabb leteszi, annál jobb. Hány ember nem kap azért diplomát, mert nincs nyelvvizsgája! ...Most nyáron pl. a párommal fogok vérre menő harcot folytatni, nem lesz könnyű, ő is ellazsálta korábban...

Nekem majdnem fordítva volt. :)

Amikor gimibe kerültem, annyira megutáltam a németet, hogy a szülők tudta nélkül beírtam a papírra, hogy angolt tanultam. Az első órákon feltűnt a tanárnak, hogy a haladó csoportban furán nézek ki, hogy alig pár szót tudok. Rájöttek, hogy németet tanultam és át akartak tenni a német csoportba.

Végül az igazgatónál kötöttem ki, akit megkértem, hogy adjon fél év haladékot, ha nem hozom be a többieket, oda tesznek át, ahová szeretnének.

Megkaptam a haladékot és a csavar a történetben, hogy nekem lett meg először a középfokúm. Rá fél évre a felső is meglett.

Szüleimnél is futottam pár kört, bár szerencsém volt, hogy az igazgatóval beszéltem előbb, így már sokat nem tudtak tenni, hogy igazgatói "áldás" is volt a maradásomon.

Utána egyetemre mentem, de második évben rájöttem, hogy rosszul választottam. Nagy harcok árán engedték csak, hogy felvételizzek egy főiskolára. Anyám felvetette szeptember táján, hogy az olaszokhoz mindig is vonzódtam, nem kell egy tanár, hogy esetleg összehozzak egy nyelvvizsgát és több pontom legyen?

De, jó ötlet. Azon frissiben be is fizettek januárra (igencsak megelőlegezték a bizalmat :)). November végén kérdezte anyám, hogy haladok-e az olasszal. Na, akkora teljesen elfeledkeztem róla, annyi tudtam olaszul, hogy ciao meg spagetti. Gyorsan kerítettem egy tanárt és napi két órát olaszoztunk. Volt egy hónapom nulláról felkészülni, de az angol sokat segített benne. Az írásbeli sikerült, a szóbelit eltoltam márciusra. Még akkor is annyira be voltam tojva, hogy bár ritkán iszom, a nyelvvizsga előtt legurítottam egy felest. Jó ötlet volt, mert olyan felszabadultan hadartam, hogy esélyük se volt belekérdezni a vizsgáztatóknak. (Feltételes mód, jövő idő nem ment és igyekeztem kerülni az ilyen mondatszerkezeteket.)

Végül az is meglett, főiskolára is felvettek, idegen nyelvű képzésre.

Azóta még két nyelvet hozzátanultam és kezdem úgy érezni, hogy a diploma tök felesleges lesz, mert a nyelvtudás is elég, szinte mindenhol azzal tudtam érvényesülni, a munkáim nagy része is ehhez kötődött. Tolmácsoltam már a honvédségnek, fordítottam szerződéseket évekkel ezelőtt, amikor a repteret el akarták adni (egyik szobában tárgyaltak, a másikban öten ültünk és ha hoztak egy anyagot, villámgyorsan lefordítottuk, 24 óra non-stop), stb.

Ha meglesz a diploma, akkor meg megyek külföldre, legrosszabb esetben megtanulom a helyi - nem túl könnyű nyelvet is.

Nekem az volt a szerencsém, hogy korán felismerték, hogy van nyelvérzékem és nem erőltettek olyat rám, amihez nincs tehetségem (matek, éneklés, kézügyesség, reál tárgyak, stb). Ha valakinek nincs nyelvérzéke, de szuper matekos, akkor inkább abba az irányba kell terelni.

Nekem a matek volt mindig is a gyengém - a hülye fejemmel gazdasági képzésre jelentkeztem. Calculus, operációkutatás, valszám, számvitel, pénzügy... ezeknél mind egy vagyont kerestek rajtam a magántanárok :)

A nyelveket meg itthon, könyvből, levelezéssel, filmekből, internetről megtanultam.

Sosem kényszeríteném!

Én 16 évesen tettem le, mert volt egy év (csak a mi évfolyamunk), amikor volt egy kedvezmény, hogy ki lehetett vele váltani az érettségit.

Hát hülye lettem volna nem nekiugrani! Elsöre sikerült, mindenki nagyon boldog volt és gratulált.;) De anyám sem kényszerített volna sosem!