Miert csaljak meg egymast a parok?

Szerintem nem lehet altalanositani. sokan vannak de nem MINDENKI tartozik ide. aki megcsal valakit az valamit nem kap meg a parjatol, vagy egyszeruen annyira nem szereti, mint mondja.

En nem csalnam meg a paromat semmi penzert. lehet van aki azt mondja ez duma, de nem az. Ha valakit szeretek nincs szukseg masra, megcsalasra stb

Pontosan, ebben én sem tartozom bele, hogy megcsalom a párom,és tudom, hogy ő sem teszi meg velem.

És ez nagyon egyszerű, odafigyelünk egymásra, mindent megbeszélünk, figyelembe vesszük, hogy mi fontos a másik számára,de ami a legfontosabb, hogy szeretjük egymást.

Aki mégis megcsalja a párját, az nem szereti igazán, nem működik olyan jól a kapcsolat, nem figyelnek eléggé egymásra, nem beszélgetnek, talán csak élnek egymás mellett.

Szerintem ezért nem szabad általánosítani, és messze menő következtetéseket levonni.

Csatlakozom az előttem szólókhoz!

Valószínűleg azért csalják meg egymást egyes emberek, mert valami nem működik a kapcsolatban. Normál esetben ezt két ember meg tudja beszélni és közös erővel tudnak változtatni a dolgokon, ha akarnak. Ha nem, akkor szépen elköszönnek egymástól. A megcsalást szörnyen megalázó dolognak tartom, mind férfiak, mind nők részéről. Hiszen tartozunk annyival a párunknak, hogy őszinték vagyunk hozzá és nem hozzuk olyan kellemetlen helyzetbe, hogy más karjába mászunk.

Én nem tudnám elképzelni, hogy megcsaljam a párom, és fordítva. Nem csak pofátlan, hanem megalázó, lekicsinylő viselkedésnek tartom.

Van olyan is, aki nem csalja meg - de egész életében szenved.

Az igazi kérdés az, hogy miért éreznek NAGYON SOKAN vágyat a megcsalásra?

Nos: ennek evolúciós okai vannak. A férfinál egyértelmű: egymaga képes sok ezer nőnek gyereket nemzeni. Ilyen is a természete :-/

A nőnél más a helyzet: neki az az előnyös, ha van egy férje, aki imádja őt és tökéletesen gondoskodik róla és a gyerekeiről - a gyerekeknek meg van egy apja, akinek remek génjei vannak.

Értelemszerűen ezek a férfiak nem azonosak. Olyan férfi rettenetesen kevés van, aki ennyire családcentrikus, dolgos, stb. - ÉS még szívdöglesztő macsó is.

Amúgy az élővilágban, azokon a helyeken, ahol a párválasztás hosszú időre szól - ugyanez a helyzet. Ott is csalnak.

Mondani bárki tudja, hogy én aztán soha nem csalnám meg a páromat. És tudjátok mit? A többség aki ezt mondja el is hiszi, hogy nem csalná meg a másikat.

Én pár éve eléggé szentnek számítottam lévén, hogy első kapcsolatomban éltem akkor már 7 éve. Legjobb barátnőm azt mondta, hogy én vagyok az egyetlen ember, akire meg mert volna esküdni, hogy egész életében együtt lesz a másikkal. És ezt is akartam, erre vágytam, mert szerettem az akkori páromat, nagyon jól megvoltunk és soha nem akartam, hogy nekem bárki más legyen...

Aztán teljesen véletlenül megismerkedtem valaki mással. A probléma ott kezdődött, hogy megtörtént az, ami előtte soha: fölkeltette az érdeklődésemet. Az első pillanattól fogva tudtam, hogy ez már bajt jelent. De még ekkor se gondoltam, hogy "baj" lesz. A megcsalás már akkor megtörtént, mikor rá gondoltam napközben. És nem arra akivel együtt éltem. Nagyon sokáig volt iszonyatos lelkiismeretfurdalásom és tény és való: ez egy rettenetesesn kegyetlen és tisztességtelen dolog a másikkal szemben. Nem terveztem, hogy plátói vágynál több is lesz, nem lehet azzal vádolni, hogy pedig én hidegvérrel kiterveltem, hogy na akkor most megcsalom a páromat. Nem terveztem és mégis megtörtént.

Most lehet prédikálni, hogy előbb le kellett volna zárni az előzőt. Ha rossz a kapcsolatod és ez tudatosul benned, lelépsz, új kapcsolatot keresel, ennyi. Csakhogy az enyém nem volt rossz! És eszembe nem jutott, hogy valaha le akarnám zárni. Hogy mégis belebotlottam valakibe, aki olyan hatalmas és mély érzelmeket mozgatott meg bennem, amiről nem is gondoltam, hogy lehetséges - véletlen. Hogy akkor ezt tettem, sajnálom. Mármint hogy fájdalmat okoztam a volt páromnak. Viszont nekem nem ez jár a fejemben, hanem sokkal inkább az, hogy több, mint 2 éve együtt vagyok azzal a férfival, akiért még most is lángolok és első gyermekünket várjuk.

Hozzátenném: neki én hoztam meg a boldogságot. Ő előttem már lemondott róla, hogy valaha is megtalálja azt, akivel boldog lehet.

Megcsalni valakit nem szép dolog. A környezetem mégis végig nem arról biztosított, hogy szemét vagyok, hanem, hogy örülnek a boldogságomnak.

Egyébként hónapokba tellett, mire megbocsátottam magamnak ami tettem, elég sz.rul is néztem ki akkoriban, az önmarcangolás azt hiszem kívül is látszott. Kegyetlen érzés fájdalmat okozni annak, akit szeretsz. De rájöttem, hogy pár hónap elég az önmarcangolásból. Nem kell egész életemben bűnösnek éreznem magam amiatt, hogy szerelmes lettem.

Lényeg a lényeg: én halálosan komolyan meg volt róla győződve, hogy soha nem akarnám megcsalni a páromat. Megbotlottam. És rájöttem: ugyanolyan érző ember vagyok, mint bárki más. Nem lehet mindig aggyal dönteni, ahogy azt azelőtt tettem.