Úgy érzem, átver a férjem?!?! Elegem van ebből a helyzetből!

12:31 vagyok

Persze kérdező, nyilván értem, de te sem vagy valami megértő a férjeddel. Te sem várhatod tőle, hogy nyíltan szembe menjen a családjával, akármennyire is a felesége vagy. Pláne mivel hitegetik össze-vissza, és ő hinni akar nekik, mert hozzájuk tartozik!!!!! felesleges őrá ezért haragudnod.

Amit tehetsz az az, hogy egyedül megakadályozod azt, hogy téged anyagilag tönkre tegyenek, és egyedül viszed el a balhét, megkímélve ezzel a férjedet, hogy ne ő legyen a konfliktus okozója a családdal szemben, hanem te.

Nyilván tudja hogy mennyire kockázatos ez a dolog, felesleges emlékeztetni, de ők akkor is a családja és nem akarja hogy haragudjanak rá. Neked meg ezt kellene megértened, és hiába jössz azzal, hogy de te meg a felesége vagy, neked ezt is kötelességed lenne megérteni, és segíteni neki valahogy megoldani ezt a helyzetet.

Ahogy írtam, így megoldhatod. Én a banknak történő írást javasolom két példányban, személyesen bevíve úgy hogy a másodpéldányon az átvételt írják alá. Így ha mégis tesznek rá jelzálogot, a te részeddel szemben akkor sem érvényesíthetik a követelést, mert hiába harmadik személy a bank, tudott arról hogy a ház közös tulajdon és a férjed nem rendelkezhetett volna egyedül a megterheléséről. Ezért a bank nem is fog hitelt adni, a jogászuk egyből visszadobja.

Ha a férjed ezért megharagszik majd rád, na én akkor fontolnám meg hogy elválok.

Amikor kalandos pályafutásunk alatt az anyósomnál laktunk szinte nap nem telt el , ne közölje velem, h az az ő háza és majd ha lesz saját házam abban rendezkedjek.

Az persze nem volt baj , h rá költöttünk nem kis pénzeket a felújítására a ház azon részének, ahova beengedett minket.De a nagyfőnöknek saját magát tekintette mindvégig amíg ott laktunk.Az ő jóváhagyása nélkül semmit nem lehetett, de a számlákat fizethettük az egész ház után, sőt még némi albérlet felé is terelgette a szót néha:)

Aztán úgy alakult , lett nekem saját nagy házam amivel hiába is verem a belem , h ez az enyém :)) mert a házassági vagyonközösségben vagyunk immáron 18 éve.

Ez a 3. amit rendbe tehetünk...kezdem már unni.

De ez most már biztos , h meg is marad nekünk.

A sógornődék élhetetlenek és arcátlanok.

Számomra ez elfogadhatatlan lenne. Oké hogy család, meg szereti őket, segíti ahogy tudja, stb. De a saját lakását kockára tenni? Ez most nem arról szól, hogy a számlájáról kölcsön ad egy kis/esetleg sok pénzt. Nálunk az én nevemen van a lakás, de ha a családom kitalálná hogy jelzálogot akarnak tenni rá, szeretem őket de megmondanám, hogy erre ők nem tesznek semmit, mert baromira örülök hogy hitelmentes és szeretném ha ez így is maradna.

Nem értem a férjedet. Itt most nem a segítség a lényeg, hanem hogy a nővére a ti seggetekkel veri a csalánt. Ha elúszik a hitel, akkor ő felépítette a hitelből a házat a tiéteket meg elveszik. Ő mit is bukott ezen? Semmit. Nem engedném (persze mivel nem a tiéd a lakás így kicsit nehéz). A férjednek valahogy higgadtan el kellene mondani, hogy itt nem az a bajod hogy segíteni akar, hanem az hogy az egész dolgon csak TI veszthettek. A segítség nem az ember erején felül történik.

Első a család de Te is a családja vagy rád is gondolhatna.

Azért szépen is meg tudjátok ti beszélni a férjeddel ,h az épp aktuális ágyasénak tart e téged vagy ,saját családot alapítottatok ,külön szemszögekkel, külön érdekekkel.

Csak higgadtan érvekkel , indulatok és nagy alakítások nélkül persze:)