Mitévő legyek? Már elegem van ebből a helyzetből. Többi lent

szia!

először is az az első lépés, hogy ne várd a sült galambot, mert nem fog berepülni a szádba!

Ja és először magaddal kell kibékülnöd, mert én úgy érzem magadat sem szereted eléggé, akkor kitől várhatnád el, hogy szeressen? Szóval először ezt tedd rendbe magadban! A másik meg,ha nem jársz társaságba, akkor honnan lennének új barátaid, ne adj Isten, barátnőd?:-S

Egy koncert, egy szolidabb buli, egy kávézó stb...vagy a csoporttársak? Állj szóba két három szimpatikus emberrel, és alakulnak majd a dolgok! ja és ne sajnáld magad, mert csak rosszabb lesz!

Remélem sikerül és lesznek barátaid, barátnőd! Kitartás

Szia! Ismerős a helyzeted, régről és megértelek, de van egy jó hírem: pár év múlva már lehet, hogy csak röhögni fogsz ezen a kérdéseden.

Mi is belterjes, zárkózott családban nevelkedtünk a húgommal. Nem nézték jó szemmel, ha eljárunk stb stb.

Aztán egy idő után, költözés is volt stb, ki is koptak mellőlünk az emberek. Tehát nagyjából uaz volt mint Neked.

De én hiszek a "vonzás törvényében", abban, hogyha pozitívan gondolkodunk és az univerzumtók KÉRJÜK azt, amire vágyunk, azt meg is kaphatjuk. Nem irreális dolgot, de pl az tök normális, hogy 22 évesen nem akarsz begubózni és hát egy csaj is jó lenne :))

Ha hiszel benne, hogy pozitívan alakulnak a dolgok, akkor be is jön. Ha görcsölve erőlteted, akkor meg szinte tuti nem.

Én is így voltam. Aztán, amikor eleresztettem magam és azt mondtam, hogy jó lenne, de nem erőlködöm, egy srác megállított az úton, mert kifogyott a benzinje. Én segítettem neki és egy évekig tartó barátság lett belőle. Ráadásul egy bulizós társaságba is bevezetett, tehát a nagy magány után két hónappal már szinte alig bírtam a tempót: hétközben biliárd, hétvégén kertiparti vagy diszkó. Csak aztán közben párkapcsolatilag egyedül maradtam. És a fenti módszerrel vonzottam be a tartós párkapcsolatot is. Nem ebből a bulizós társaságból, hanem tök máshonnan hozta meg az élet.

Ma már 38 éves vagyok (a fenti történetkor 24-25 voltam) és azóta vissza is fogtuk magunkat. De sok ismerős van, van kikhez szólni. Igaz, mára eljutottam oda, hogy nem igénylem annyira a társaságot, elvagyok itthon a kutyákkal és a párommal. De ha az ember akarja, nem görcsölve, akkor ez megoldódik. Néha magától.

Én a helyedben pillanatnyilag a volt iskolatársak társaságát keresném és nyitott szemmel járnék. Elfogadnám az életemet olyannak, amilyen, de ki is állnék az érdekemben akár a szülőkkel szemben is.

Ha már ide írtál, akkor jó úton haladsz. Drukkolok Neked, sok sikert!

Pont azt hagytad ki, ami működik is: a társkeresést. A chat se rossz, csak ott nehezebb kiszűrni a barmokat.

Viszont nem sok esélyed van, mert nem vagy hajlandó lépéseket tenni az ügy érdekében, és csak sajnáltatod magad. Amint egy nő meghallja, hogy valaki siránkozik neki, máris lelép, és jogosan. Kinek van szüksége arra, hogy még a más problémáit is magára vegye? Senkinek.

A nőknek a magabiztos(nem egoista), férfias férfiak tetszenek, nem azok, akik csak azt képesek elsírni, hogy mi NEM sikerült eddig az életükben.

Igenis menni kell, eljárni szórakozni. Miért jelentene a kimozdulás feltétlenül bulizást?

Rengeteg helyre lehet még menni, vannak csoportos utazások is, lehet futni járni parkokba, lehet könyvtárba járni, bowlingozni, sportolni, és még rengeteg mást csinálni.. mindenhol sok nő van, így lehet ismerkedni.

Arra ne számíts, hogy majd becsönget hozzátok egy nő, és téged keres. Ha így folytatod, tényleg egyedül maradsz.

Az pedig, hogy elköltözz, nem kedv kérdése. Azért 22 évesen már legalább az elszántságnak meg kellene lennie, hogy a saját lábadra állj.

Csinálj egy teljes hátraarcot, vesd magad az életbe. Lehet, hogy az elején nehéz lesz, de minden kezdet az.

Csatlakozom az előttem szólókhoz. Lendülj neki, ha van kedved hozzá, ha nincs, aztán visz magával minden. Bele fogsz jönni. És tényleg az lehet a legnagyobb probléma, hogy sajnáltatod magad, és hajlasz arra, hogy mártírként, egyedül, magányosan, élmény nélkül halj meg.

Uccu neki!!!

L/40