Szóljak a nővéremnek erről? Vagy mit tegyek?

Szerintem se szólj neki. Fél évet tényleg ki fog bírni abban a suliban és lehet, hogy meg fogja szeretni.

Ha szólsz akkor tuti meg sem próbál beilleszkedni makacsságból.

Na szóval ha mégis megszeretné akkor nagyobb eséllyel indul az életben egy jó suliban, mint egy kevésbé jobban. Kvázi kiszúrnál vele, mert nem lehet előre látni, hogy fogja magát érezni ebben a suliban.

És ha tényleg nagyon gáz, akkor fél év múlva átmegy a másikba. Gondolom apukád is a legjobbat akarja neki, szerintem te is add meg neki ezt a lehetőséget.

Ha mindenáron beszélned kell róla, akkor mondd el apukádnak, hogy tudsz róla és gondolom meg fog tudni győzni, hogy miélrt ne szólj a tesódnak.

Éljen az egyenes beszéd!! Hogy te se érezd rosszul magad, a nővérednek is jó legyen, és apukád is végre ne legyen olyan konok, és figyelembe vegyen benneteket is, a következőt ajánlom. Nehezebb, mint sunnyogni ketten,de szerintem fontos kiállni az embernek a saját véleménye mellett,de úgy hogy az a másiknak is világos legyen, illetve őt is higgadtan és nyugodtan végighallgatni, hogy neki mi a véleménye.

Hívd be kettejüket, te is legyél ott. Te vagy az irányító a beszélgetésben. Előre tisztázd velük, hogy te most nem szeretnél hisztit, veszekedést, ordibálást, de jó lenne ha végre higgadtan meg tudnátok beszélni a problémát, mert ugye egyikőtöknek sem jó a veszekedés és a feszültség ami köztük van?????Kérdezz rá, ha ok a válasz, akkor mindenki megoldást szeretne a problémára. Kérd meg testvéredet, magyararázza el apukádnak, hogy mit szeretne, miért úgy szeretné. Hallgassátok végig, ne szóljatok bele, akarjátok meghallgatni, hogy tiszta képet kaphassatok arról, amit ő szeretne. Ugyanezt apukáddal is(végighallgatni) Közben ha valamelyik közbevág, szólj be: Végighallgathatnám a véleményét???Mert én kiváncsi vagyok rá, hogy megérthessem!! És figyelj arra, aki monológot tart, így a közbeszóló is látja, hogy most nem nála van a labda.

Ha mindketten elmondták a véleményüket, és látják, a másik,mit miét szeretne,és ugye mindketten őszinték voltak egymáshoz, akkor találnak közös megoldást, hisz reméletőleg mindkettő célja egy: a testvérednek, hogy olyan iskolába járjon, ahol jól érzi magát...az apának pedig hogy olyan helyre irassa a lányát, ahol jó helye lesz. Ha látják, hogy egy a cél,és nemcsak a sajátjukat mondják, akkor megoldást találhatnak a problémájukra. Én ezt tenném. Ha pedig apukád nem lenne őszinte a kamuzom, hogy nem volt hely abban a suliban, higgadtan közöld vele: Apa, tudod én hallottam vmit néháány napja,amikor telefonáltál? Nem akarsz javítani a verziódon? Add meg az esélyt neki, hogy ő mondja el a lányának, mért nem akarja abba az iskolába iratni. Háááát, én így tennék,és kitartás, bárcsak ez lenne a legnagyobb problémátok az életben :-)

Honnan tudja előre, hogy gyűlölni fogja az iskolát?

Egyébként igenis lényeges az iskola színvonala, ahová én jártam, egy kisvárosi gimnázium volt, a természettudományos tárgyakat csak alibiként tanították (értsd: leginkább sehogy), ez akkor így nagyon tetszett, mert lényegében kevés erőfeszítéssel 4-es, 5-ös voltam ezekből a tárgyakból, de a tudásom 0 volt. Pl. esélyem sem volt biológiából, kémiából, vagy földrajzból érettségizni, vagy ilyen irányban továbbtanulni. Így eléggé beszűkültek a lehetőségeim. Szóval nem minden az, ha vannak az embernek ambíciói, ahhoz kell a megfelelő környezet, feltételek is. Ha újra 14 éves lennék, egészen biztosan egy erősebb iskolát választanék, ami lehet, hogy eleinte nehéznek tűnne, de lehet, hogy most vegyészmérnöknek, vagy gyógyszerésznek tanulnék.

Igen, tényleg így van, ahogyan az előző mondja. Számít, hol tanul az ember. Nálunk is hanyagolták az összes természettudományi és művészeti tárgyat, pedig ez a két irány, ahová később tovább szerettem volna tanulni. Persze 14 évesen én még nem sejtettem.. Nem tudtam arra az egyetemre menni, ahova akartam, és most, majdnem 10 év múlva próbálok azon szerencsétlenkedni, hogy olyan szakmám legyen, amit szeretek!

Én is kamaszos dacot érzek amögött, hogy a nővéred sírógörccsel gondol egy iskolára, amit ő választott, csak aztán meggondolta magát, miközben szinte még be sem tette oda a lábát. Eddig nem igen küzdött azért, hogy munkával elérjen valamit - gondolok itt a felvételijére - de azért azt alapnak gondolja, hogy a szülei itt is, ott is elintézzék neki suba alatt, hogy felvegyék a diákok közé. A legnagyobb problémája az lehet, hogy nem az van, amit ő akar.. szerintem nagyon is elnéző és segítőkész módon reagált apád a dologra, és semmi baja nem lesz a nővérednek, ha jövőre abban az iskolában kezd, amit kiválasztott. Diákok ezrei képesek voltak eldönteni időben, hogy hol akarnak tanulni.. Majd ráér még az első év után átiratkozni, ha akkor is úgy érzi.

Szerintem a nővérednek ne szólj erről, mert csak megerősíted az önsajnálatában, holott nincs igaza, és próbálj úgy gondolni az esetre, hogy apád bizonyára jobban tudja, hogyan kell kezelni az ilyen problémás helyzeteket, mint te.

már bocs, de nővéred rontotta el a saját felvételijét. ha nem cseszi el, ha rendesen készül rá, tehát kezébe veszi és irányítja a sorsát, apátok bizonyára nem szólt volna bele, mert nem lett volna rá oka. de most, hogy a lánya bukdácsol, apucinak kellett irányba állítania, hogy ne kallódjon el. ezek után nem fog leállni azzal, hogy nevelje, akkor sem, ha beszélsz vele. ha meg nővérednek szólsz, akkor teljes hiszti lesz a vége. a helyedben csendben maradnék, de azért...

megvan a véleményem a probtekciósokról-.-"