Vajon nem azért siránkozik-e a sok mai fiatal mert, mert nem talál egy normális társat?

A média foss@ magából, hogy bármi lehetsz, bármit elérhetsz, ne érd be ezzel, ne érd be azzal, aki 50 kiló felett van az kövér, műttesd meg a csöcsöd, legyen kocka hasad, 100 leggazdagabb magyar, akinek nincs diplomája nem ember stb...

Ezek alapján az emberek 99%-a egy görcsös f@sz, akinek nulla önbizalma van, és ezt igyekszik külsőségekkel palástolni, az elvárásai meg az egekben vannak...

És ha problémát kell megoldani, inkább nyúlcipő van.

Persze ez így erős sarkítás, nyilván van még rengeteg egyedi tényező, de szerintem nagyjából ez a lényeg.

Meg az, hogy mindenki játssza a meg nem értett zsenit, mindenki igen nagy egyéniség, és hát mindenki jaj mennyivel több, meg szebb, mint mások... legalábbis én ezt a pökhendiséget és lekezelősdit látom sokszor sok helyen.

tényleg rossz érzés látni, h mindenki körülötted boldogan, kézenfogva sétál, te + mindig egyedül vagy...de h csak ezért lenne 1 fiatal depis, én azt nem hiszem.

én pl. azért vok szomorú, m 2 év alatt 6 hozzám közelálló személyt vesztettem el. 4 meghalt, a pasim, és a legjobb barátom pedig cserbenhagyott.

a szüleimnek nincs pénze a továbbtanulásomra, munka égen-földön semmi, nyáron örülhetek, ha mehetek kukoricát címerezni...de azér' don't worry, be hippie XD

20/L

Az utolsó válaszoló vagyok: persze nagyon sok ember szeret engem, akik támogatnak :). És azt gondolom, hogy erre kell nagyon odafigyelni, hogy ki az, aki igazán szeret, és őt viszont kell szeretni :). Oda kell figyelni a szeretteinkre. Nem szabad önzőnek lenni.

De sokszor tényleg azt látni, hogy az emberek ridegek és önzők. De ezért kell még annál is erősebben szeretni azokat, akik szeretnek téged, a családod.

Én is sokszor siránkozom, hisztériázok. Pedig régen sose tettem... Ítélkezni persze könnyű.