Hogyan lehetne ezt megmondani úgy, hogy apum ne sértődjön meg, ne essen neki rosszul?

Ahogy idősödik valahogy egyre magabiztosabbnak érzi magát a volán mögött. Van, hogy olyan helyen kezd el előzni, ahol más nem nagyon tenné. Egy ilyenből már volt balesetünk is, szerencsére csak a kocsi sérült. Szemüveget is hordania kéne már az olvasáshoz, vezetéshez, de nem hordja, mert bepárásodik neki. Azt meg nem tudom miért nem próbálja kideríteni, hogy ez mitől lehet és mit lehet ez ellen tenni. Sokszor útkereszteződésnél is iszonyú veszélyesen megy át. Látja, hogy zöld - lassan kezelít, látja, hogy sárgára vált - beletapos a gázba, de a kereszteződés közepén "észbekap" és lelassít.

Szóval már félek mellé beülni. Eddig úgy volt, hogy ha az ő szüleihez, vagy valamelyik testvéremhez mentünk látogatóba, akkor ők vittek minket kocsival. Ugyanis messze laknak, mindig velük mentünk és nekünk se jogsink, se kocsink. Ha azt mondom mi inkább vonattal mennénk, akkor morognak, hogy így sincs sok pénzetek miért dobjátok ki feleslegesen az útiköltség árát? Meg olyan is van, hogy ha elmegyünk hozzájuk, akkor hazahoznak minket. Mondván így nekünk nincs útiköltség. Szóval nem szeretném megbántani, mert ő nem látja milyen veszélyesen vezet mostanában, de félek beülni mellé a kocsiba még rövid útra is.

Utoljára pl. egy kanyarban egyfolytábe nézte tud e már előzni, de nem is látta a kanyar miatt a szemből jövő oldalt. Mikor rászóltam, azt mondta "Csak azt nézem meddig tart a kanyar, kanyar van e még." Mintha nem érezné, hogy még kanyarodni kell a kocsival, és mikortól nem kell már.

Mit tegyek, mondjak? Régen nem volt ilyen, teljesen normálisan vezetett. (Bocsi, hogy kicsit hosszúra sikerült.)