Egyszerűen nem bírom! Úgy érzem beleőrülök! Van valami ötletetek?

bocsi ...nem vagyok egy kikent-kifent divat p...

am teljesen normális vagyok, csak régen önbizalomhiányos voltam, slamposan öltözködtem, mert nem tartottam magam szépnek. én csak szép akarok lenni...mi a baj ezzel?

ti nem tudjátok milyen érzés az ha valaki látja a szép lányokat a jó alakjukkal őt meg lerondázzák a háta mögött legszívesebben összetörné a tükröt amikor belenéz. nagyon szeretne változni de a családtagjai megpróbálják róla lebeszélni, de azt senki nem kérdezi meg tőle- hogy te jól érzed-e magad a bőrödben?

amikor elkerültem gimibe végre mertem olyan dolgokat csinálni amihez általánosba nem volt bátorságom ki mertem virulni. a latexnacit én sem hordom mac 1-2 alkalommal volt rajtam, de csak azért mert régen nem állt jól. olyan jó volt látni hogy minden jól áll nekem és végre gyönyörűnek éreztem magam.. és ha valaki keményen dolgozik valamiért azt foggal-körömmel védi..legyen az egy fogalmazás egy díj,egy jó jegy vagy bármi sikerélmény...nem bírom elviselni ha engem megszólnak..nem azért mert beképzelt vagy nagyképű lennék..ellenkezőleg..önbizalomhiányos vagyok szorongó és kisebbségi komplexusos.összetörök ha valaki kritizálja azt amit csinálok.

én nem bántok senkit sem nem szapulok senkit és semmit amíg velem nem teszik ugyanezt.

de képzeljétek el...lefogytatok . szépnek és vonzónak tartjátok magatokat. életmódot váltottatok életetekben először jól érzitek magatokat és van némi önbizalmatok. erre jön egy nagyszájú fölényes rokon aki máshoz sem ért mint a másik kritizálása, és fél éven keresztül cikiz és piszkál...te meg csak hallgatsz és tűröd és lenyeled amit mond. utána betelik a pohár és úgy érzed szinte ráüvöltenél:

a nagynéném szebb szavakkal mondva fölényes és lusta mindennek a könyebbik végét szereti fogni, ő a család fekete báránya.

és ha én azt mondom hogy imádok vékony lenni , utáltam a nagy melleimet,és végre jól érzem magam akár rántott hús sült krumpli édesség meg ilyen vackok nélkül...ő meg beszól nekem hogy ez egy kínzás meg úgy kezel mintha halálos beteg lennék annyira szenvedek. könyörgöm ez az ő véleménye ami rendben is van, de nekem elegem van abból h mindig mások akarják megmondani nekem hogy mit tegyek...én csak tiszteletre vágyom hogy elfogadjanak olyannak is amilyen vagyok nem pedig olyannak amilyen voltam. hogy tiszteletbe tartsák a döntésemet és hogy szeressenek.

14 éves koromig úgy éltem, hogy nem volt saját véleményem nem mertem azt csinálni amit szerettem volna, mindig más véleményére adtam. ha kiállok magamért már lehurrognak.

csak egy kis toleranciára, egy kis szeretetre és egy kis tiszteletre vágyom, és ha más a véleményem vmiről azt tartsák tiszteletben. ha ezeket megkapnám egy tündér lennék.

hogy viselkedjek másképp amikor nem csak ő de mások is elvárják tőlem azt, amit nem akarok, csak azért mert ők úgy gondolják. és ne csak addig szeressenek amíg olyan vagyok amilyennek ők akarnak látni. nem festettem magam volna, ha apum nem veszekedett volna velem az alapozó meg a szemceruza emiatt, nem hordtam volna latexet és hülye divatos ruhákat, ha meglett volna hozzá régen az alakom...mindig ez a mondat volt bennem :" nekem ez úgyse állna jól...minek festem magam úgyis randa vagyok...minek rajtam már úgyse segítene semmi"

az volt a nagy bajom, hogy a szüleim csak annyit engedtek meg nekem amennyit ők láttak jónak(lhet hülyén hangzik de úgy értem, hogy esztétikai szempontból pl: én szerettem volna frufut de anyum nem engedte mert neki nem tetszett, én szerettem volna sminkelni természetes sminket használni de apum rám szólt hogy ne..szerettem volna egy felsőt 2000 ftért de apum nemet mondott mert utál öltözködni..le akartam adni 5 kilót de nem hagyták erre leadtam 15 öt...13 évesen nem vehettem magamnak olyan táskát ami nekem tetszett, erre táskamániás lettem, ha vettem magamnak egy bizsut 300 ftért mondjuk akkor már szórtam a pénzt ennek az lett a következménye hogy szó szerint shoppingfüggő lettem.

ha én szeretem a színházat és színházba mentem az osztálytársaim beszóltak hogy kocka vagyok, ennek az lett vége hogy ugyanolyan okoskodó és fölényes lettem mint a nagynéném...rettegek attól hogy egyszer olyan leszek mint ő.

az a nagy baj hogy sosem volt bátorságom ahhoz hogy azt csináljak amit szeretnék a másik véleménye mindig fontosabb volt mint az enyém, a szüleimtől rendszeresen kaptam a nem engedek a negyvennyolcból mondatokat, anyagi szempontból mindig többet szabadság és önállóság szempontjából mindig kevesebbet kaptam a többiektől.

rengeteg mindent kaptam de 13-14 éves koromban már nem azt amit én akartam hanem amit a "barátaim" vagy a szüleim akartak.

és nem lett volna belőlem ilyen hisztis fölényes felületes divatmajom ha anno nem kaptam volna annyi édességet, nem kezeltek volna mindig 3-4 évvel kisebbnek mint ami voltam, és hagyták volna hogy legyen saját ízlésem nem pedig rám erőltették volna amit ők akartak.