Ha anyám és az apám is tönkretették az életemet, akkor én miért nem tehetem tönkre a sajátomat?

Anyám folyton csalta apámat mindenkivel, volt, hogy mikor apám elment dolgozni, felhozott magához egy pasit és ott csinálták a nappaliban..ez kb 10 éves koromban volt. Apám pedig tűrte ezt, majd ő is elkezdte csalni, volt, hogy napokig nem jött haza. Rengetegszer verekedtek, éles dolgokkal dobálóztak, ami egyszer eengem talált el és felhasította a homlokomat. Állandóan menekültem otthonról. Azóta apám lelépett, most lesz lassan 2 éve, azt sem tudom hol van, anyám pedig már próbál jó ember lenni, de sosem fogok neki megbocsátani a sok szenvedésért. Szégyellem őt egyszerűen, sőt undorodom is tőle. Beleszól mindenbe, milyenek legyenek a barátaim, miért megyek el valahova, mintha ő nem ugyanezt csinálta volna úgy, hogy én még kicsi voltam és apám sokat dolgozott, ezért nem tudott rám senki vigyázni és olyankor egyedül maradtam. 15 éves koromban vesztettem el a szüzességemet, mert jártam egy sráccal és mikor megkérdeztem anyámtól, hogy ő mit gondol erről, akkor mondta, hogy felőle azt csinálok, amit akarok. Lehetett volna több eszem. Az biztos, hogy miután leérettségiztem, elmegyek valahova, de addig még vele kell együtt élnem és elviselnem a dolgait. Folyton azt mondja, hogy tönkreteszem az életemet azzal, hogy dohányzom, meg gyakran iszom, de nem mindegy neki? Ugyanezeket csinálja, meg csinálta mindig. Miért akar beleszólni, hogy mit teszek magammal, ha ők évekig hagyták, hogy szenvedjek?