Ez most önzőség? Vagy mi a csoda?
Érthető,hogy anyukád nem akar egyedül élni abban a házban és az egészet teljesen egyedül fenntartani.Ti tényleg hasonlítotok mivel mindketten a másik érzelmeire akartok hatni.Neked szép emlék az a ház,de épp most készülsz az új saját és önálló életedre.Ahhoz viszont fel kell nőni és nem hisztizni,hogy jaj,elveszik a gyerekszobám.
Neki pedig be kell látni,hogy ez az élet rendje,hogy elmész.
Miért nem hagyjátok élni egymást úgy,ahogy a másik akarja?Ő bele akar szólni abba,hogy hol lakj és te is,hogy ő hol lakjon.Nem vicces kicsit? :)
Így levezetve talán igen vicces, de azt hiszem, hogy ha már így bennem is van hiba, hogy talán félek attól egy kicsit, hogy talán nem fogom magam olyan Isten igazából otthon érezni magam abban a házban. Ha eladja akkor nem lesz hova meneküljek, ha baj van. Ha eladja és újat vesz az már nem olyan. Ha eladja és újat vesz, akkor az jelenleg olyan érzés, mintha belőlem is eladnának valamit. Mióta az eszem tudom itt lakom. Ide születtem, itt fogantam. Ez az egész a szüleim munkája, az ők erőfeszítésük, munkájuk által született.
VÁLTOZIK EZ VALAHA?? Fogok így érezni az új ház iránt is??
Ha eladja akkor nem lesz hova meneküljek, ha baj van.
Na ha ez a gondolat van a fejedben szerintem nem vagy te olyan biztos a kapcsolatban,ha már a menekülésre gondolsz összeköltözés közös élet elkezdése kapcsán.
Kénytelen leszel változni.Az élet nem arról szól,hogy az emberek azt teszik,ami egy embernek jó.Neked most éppen költözhetnéked van,de ez nem azt jelenti,hogy megáll az élet és mindenki,mint egy statiszta arra vár majd,hogy mikor fogod épp meggondolni magad és visszacsinálsz mindent.
Az élet anyukádnak is telik,nem csak neked.Ha úgy döntöttél,hogy elhagyod a szülői házat és máshol fogsz élni a pároddal,akkor egy korszak lezárult.Ezt vagy elfogadod és szembenézel vele,vagy maradsz a seggeden és belátod,hogy még gyerek vagy és a felnőtt élet még ijesztő.
Azt viszont nem várhatod el,hogy mindenki vigyázzban várjon téged,ha esetleg rossz döntést hozol.
Rá tenném a nyakam még tiz évre,miután több mint tíz éve élek biztos kapcsolatba,de én nem anyu elöl menekültem anno a páromhoz,szerintem te igen,de csöbörből vödörbe fogsz lépni.És az önzőség terén,érzelmi zsarolás terén mindketten egyenrangúak vagytok.
És még annyi ha már kapcsolatom eléjején a menkülésen filóztam volna nem lennénk együtt most.
Szerintem te már akkor döntöttél, mikor a pároddal kiválasztottátok a házatokat. Onnantól kezdve nem várhatod el anyudtól, hogy fenntartson egy másik házat, hogy legyen valahová ahová tudnál menekülni. Na ez az önzőség részedről. Ő - szerintem - tiszta lapokkal játszik - bár szívesen látnám az ő történetét is hogy hogyan lett feléd ez az egész interpretálva...- tudtodra adta, hogy ha elköltözöl, akkor már nincs értelme fenntartani a házat, amitől lehet már inkább szabadulna, és ő is egy új életet kezdene.
Azt hogy mit kezdj azzal hogy az már nem a te otthonod lesz? Nos neked is lett egy házad, az már a te (ti) otthonod/otthonotok. Vigyél egy fényképezőgépet fényképezd körbe a régi otthonodat és engedd el. Majd nosztalgiázol a gép előtt.
És különben is eléggé gáz hogy nem anyudhoz kötnek az emlékek hanem egy épülethez
28N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!