Nem kérdést írok, csak valahol már ki kell panaszkodnom magam?

51 éves vagyok, van egy férjem és egy fiam. A fiam felnőtt, itt maradtunk ketten. A férjem évek óta nem dolgozik, munkahelye megszűnt, sehova nem veszik fel, hiszen 56 éves, faluban lakunk.Azóta én tartom el. Ez még nem is lenne olyan nagy gond, volt ez már fordítva is. A munkahelyem sokan irigyelnék, viszonylag jól keresek.A bajom az, hogy gyűlölöm a munkámat.Sok elfoglaltsággal jár, nincs helyettesem. 4 éve nem tudtam szabadságra menni, csak 1-1 napra, az meg semmit sem ér. Ráadásul ki sem fizetik, arra hivatkozva, hogy nincs rá pénz.Mindennap gyomorgörccsel megyek be,éjszakánként alig tudok aludni.Felmondani nem lehet, hiszen már öreg vagyok, nem találnék másik helyet.Csak így tudunk megélni, de már elviselhetetlen lett számomra.A gyerekemre se számíthatok, hiszen van saját családja, velük kell törődnie, nem az anyja keservivel.Még 14 év nyugdíjig!Kérdés, hogy megérem-e.Nem is várok igazán válaszokat, csak jólesett leírni legalább.Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek!