Anyukák! Aki otthon van munkahely hiánya miatt nem depis? Vagy csak én unom ezt a monotonságot? Utálok felkelni, nincs kedvem semmihez!

Túl fiatalon szültél szerintem.

Nem rosszindulatból mondom.

Nekünk még nincs babánk, nagyon régóta akarunk, és én már alig várom, hogy a gyerekemre főzzek, mossak, oviba vigyem... Furcsa ez.

Kérdés, hogy mitől monoton, mi az, ami hiányzik. Ha ez megvan, akkor találj egy olyan hobbit, amiben ez megtalálható.

Pl. ha az agytevékenység, akkor iratkozz be egy suliba, tanulj valamit. Ha a kreativitás, akkor tanulj meg varrni mondjuk. Ha társaság hiányzik, akkor meg menj dolgozni, esetleg félállásban.

Nézd, elmondom, hogy nálunk hogy van:

a férjemmel ketten kezdtük a vállalkozást. Szépen lassan beindult.

4 év múlva jött az első gyerek, aztán 3 évenként még kettő. Itthon voltam velük, közben csináltam a vállalkozás rám eső, itthon végezhető részét.

Mielőtt azt mondanád, hogy milyen jó volt nekem, elmondom, hogy egyáltalán nem papírlapok ide-oda tologatásáról vol szó. Egy spec. géppel anyagokat vágtam. Az üzletből hazatelepítettük a gépet, hogy a kicsik mellett is tudjam csinálni. A napi (neked dögunalmas) 3 gyerekes rutin után még este 10-11 körül kezdtem neki a munkának és hajnalig (02-04) dolgoztam.

Fáradtan, de boldogan csináltam, mert tudtam, hogy szükség van rá.

Hála istennek, nemrégiben tudtunk felvenni egy embert, akire rá lehetett bízni az én munkámat.

És most maradéktalanul boldog vagyok, hogy CSAK a házimunkám van és a gyerekek. Teljesen rájuk tudok figyelni, segíteni nekik és a házimunka is rendben van.

Takarítani pl. utálok, de annyi minden van, ami örömet szerezhet és amellett milyen kis nulla már egy takarítás :-)