Miért van az, hogy azok a férfiak, akikkel nem akarok, azok családot akarnak, akikkel boldogan tenném, azok meg húzzák-halasztják?

34 éves nő vagyok. Volt pár párkapcsolatom.

18 évesen az első, jóképű és okos srác volt, vele nagyon jó volt minden, hasonlóak voltunk, 100%-ig azt hittem, ő lesz majd a férjem. Ám 3 év múlva szakítottunk, mert ő még élni akart. Oké, gondoltam, hogy nem is baj, még korai lett volna. Soha nem mondtam neki házasságot, gyerekeket, tehát nem volt elijesztve.

Aztán 22 évesen találkoztam egy sráccal,29 éves volt ő és szűz. Tetszett hogy olyan kis balfék, ártatlan és ragaszkodó, aztán én sem tudom hogy, beleszerettem, egy helyen dolgoztunk. Ő nem volt jóképűnek mondható, sőt, alacsony volt, pufók és kissé trehány, amit már észrevettem, amikor nála aludtam. Albérletben lakott és eléggé ragaszkodó volt, mindig engem akart, nem voltak barátai. 8 hónapig bírtam mellette. A harmadik hónaptól már menyasszonyomnak nevezett, és már a jegygyűrűket nézegette! Én mondtam neki, hogy még nem akarok családot alapítani /én 22, ő 29 éves volt/Állandóan ezzel jött, hogy örüljek, hogy ő ilyen családcentrikus, mert ő soha sem hagyna el, nem úgy, mint a mai srácok, csak húzzák a lányok idejét és agyát....... De én rájöttem, hogy nem tudnék vele holtomiglan élni, mert nem is igazán tetszett, meg a szerelem, amit annak hittem, az csak megsajnálás volt inkább.

Aztán 23 évesen megismerkedtem egy zenész fiúval. Ő 34 éves volt és nagyon beleszerettem. Okos volt, határozott és gyengéd. Volt lakása, és egy év múlva odaköltöztem. Mivel ő dolgozott és a hobbyjának élt, zenélt, mindig én tartottam rendben a lakást és az udvart is (én is dolgoztam), őneki semmire nem kellett figyelnie, mindent megtettem érte. Örültem hogy végre kifogtam egy fickót, aki ambiciózus és okos, gyengéd és megértő. Alig veszekedtünk. Most már éreztem, hogy ő az igazi, sőt évekkel rá egyre inkább szerettük egymást!

Teltek az évek, 4 év járás+együttélés után néztünk egy tv-műsort, ahol a férfi megkéri a nő kezét. Én csak viccesen kérdeztem tőle, és te mikor kéred meg a kezem? Erre ő rámnéz, azt mondja: "Soha, nekem nem érdekem az esküvő, és gyereket még nem szeretnék, nem érzem érettnek magam rá".

Pedig a kapcsolat elején azt mondta, hogy ő is akar nősülni pár év múlva és gyereket is akar. 38 évesen miért gondolta meg magát? Kétszer még szóba hoztam még két évig voltam együtt vele, amikor kiderült, hogy megcsalt! Pedig ennek sem volt jele!Elköltöztem tőle. 29 évesen egyedül és csalódottan. 6 évet pazaroltam a semmire:(

Aztán egy évre rá, az egyik barátnőm aki már feleség, ajánlotta az internetes társkeresést. Elég sok pasi írt nekem , voltak randik is.

Randiztam önbizalomhiányossal, furcsa szótlan figurákkal, ragacsosokkal, nagyon csúnyákkal... ezek mindig nyomultak, sms-t írtak és állandóan nősülni akartak. Én VELÜK nem.

Aztán tovább keresgéltem, egyszer nagy szerencse ért.

Nagyon megfogott egy velem egyidős férfi(31), aki jóképű volt magas és sármos, virágokkal bókolt és 2 hét múlva szerelmet vallott. Nos én már az első találkozást remegve vártam, lehet ő is így volt. Mert elsőre már csillogott a szemünk a randin. Aztán jöttek a rózsaszín felhős időszakok. Vitt ide-oda, elég sok pénze volt, amint utólag kiderült. Jó állása, vállalkozó volt.

Furcsálltam én , hogy lehet hogy egyedül van egy 30-as, jóképű, gazdag, kedves férfi? Minden nőnek ez az álma. Hát igen, 2-3 hónap járás, randik, találkák szerelmes éjszakák után észrevettem, hogy nézi erősen a csinos nőket. Gondoltam, engem szeret, akkor ez nem számít. De megjegyeztem, amikor elkezdett előttem flörtölni egy szép lánnyal. mérges voltam és csalódott. Erre beszólt, hogy ő férfi, és ő mindig ezt csinálja, mert ő ilyen.

Hetente 3-szor taliztunk mindig, nála, és általában szexeltünk vagy mentünk ide-oda.

Aztán pár hétre rá nem jelentkezett. Hívtam, de ki volt kapcsolva. Aztán másnap kaptam egy SMS-t, hogy ne haragudjak, de ő találkozott egy nővel. De ha akarok laza kapcsolatot, ő igényt tartana rá.

Tovább keresgéltem a neten , még volt egy pár randi az utóbbi két évben,MINDIG OLYANNAL TALÁLKOZTAM, AKI TETSZETT IS, ami csak néhány hónapos szexkapcsi volt,ami az elején lesz ami lesz alapon indult. Később kiderült egyik sem akart komolyat.

Próbáltam nem a kinézetre, intelligencia, határozottság szerint párt a neten, de csak csupa olyan pasik, akikkel nem lenne kedvem együtt lenni. Persze ők azok a tipikus komoly kapcsi, no szexkaland, mert feleséget akarok!

Már belefáradtam: ha tetszik mindenhogyan, nem akar semmit.

Ha nem kell: akkor meg olyan, amilyet elvárnék egy olyantól akit akarok is!

Most nagyon nyomul egy alacsony, kissé testi fogyatékos 35 éves férfi, aki mindenképpen akar engem, és járunk éppen.

Aranyos meg minden, de nem igazán vonzódom hozzá. Ilyen rossz még sosem volt egy kapcsolatom sem. Kedvem sincs hozzá, inkább csak mint barát+segítőtárs nézek rá.

Akar gyereket és el akar jegyezni. De én nem akarok tőle semmit.

Arra gondoltam, mivel 35 leszek, mégiscsak gyereket szeretnék, de úgy csinálnám, hogy mással (az apa egy jővágású, okos, sikeres férfi lenne, akivel volt kapcsolatom rövid ideig, de nem akart komolyat) és felneveltetném a mostanival, mintha az ő gyereke lenne. Tudom, ez szemétség, de van olyan testi hibája, ami lehet öröklődne, és én egészséges gyereket akarok.

Miért van ez, hogy a jó pasik nem akarnak családot???