Aki 20-24 evesen hazasodik, szul, miert szurja el az eletet egyesek szerint?

Szerintem azért van ez az általánosítás a fenti témáról, mivel az emberek nagy része ekkor még jóformán gyerek és éretlen egy önálló életre. Természetesen vannak kivételek bőven, ezzel nem szeretnék megsérteni senkit. De azért lássuk be, az ilyen emberpalántákból van több. Magam példája: 20 évesen esküvő (rózsaszín köd), aztán rá egy évre kisbaba. Terveztük, akartuk, de mégis sokaktól hallottam a fenti sorokat, meg hogy nem biztos, hogy jól teszem. Azt, hogy megbántam volna, azt nem mondanám, de hogy a gyerekeimet majdan erről le fogom beszélni minden erővel, az már szentigaz. Egy húsz éves magabiztos, öntudatos és úgy érzi, hogy meg tudná váltani a világot! Ez így van rendjén. Legalábbis én így hittem annak idején. Majd én megmutatom, hogy boldogok leszünk! Aztán eltelt pár év, a rózsaszín köd letisztult és egyre másra jöttek elő a férjem hibái, hiányosságai. Aztán elváltunk, jöttek-mentek emberek az életemben és jelenleg egy szuperpasival vagyok immár 16 éve. Szerintem az egész kérdéskörben nem a gyerektéma a fő kérdés, hanem a partner. Mert ha az apa tutijó, akkor a gyereknek is tutijó. A gyerek konstans. Őt mindig, történjék bármi is, szeretjük. De ha a házasság romokban, akkor az a gyereknek egy tragédia. És mert nagyon ritka az, hogy már ilyen fiatalon egy "tökéletes", egymáshoz nagyon passzoló páros jöjjön össze. Ha most így gondolod, hogy Te a férjed életed végéig így fogod imádni, az szuper, meg dícséretes, és ez így várható el a Te szitudban. De. A valóság az más. Egy huszas évei elején járó embernek (mindegy, hogy fiú, vagy lány), vajmi csekély összehasonlítási alapja partnerek terén. Én most megint csak magamról beszélnék, mielőtt bárki is magára venné. Tudom, nem a kor számit, mert nyilván egy húszéves is boldogul pl. egy 40 fokos lázas gyerekkel és ki tudja készíteni az óvodába a tornacipőjét. Nem, nem erről beszélek, pusztán csak az élettapasztalat számit. Az nincs egy nagyon fiatalnak. Lehet bármilyen családcentrikus, és bármilyen boldog perpillanat, az a bölcsesség, hogy bármit hozhat a jövő, az csak az "öregeknek" van. És a legtöbb ember, csak utólag tudja, hogy hibázott. (Mert ugyebár, ha előre tudnád, hogy ez tönkre fog menni, akkor nem tennéd meg.) De ehhez (mint valamelyik előttem szóló is mondta) mindenkinek joga van, hogy megélhesse. Te is légy nyugodt és ne törődj az ilyen megjegyzésekkel nem érdemes érzékenykedni, légy erős és ne halld meg az ilyen rosszindulatú károgásokat. Csak magadat bosszantod vele. Sok boldogságot! 40/n