Mit tegyek, hogy viseljem el ezt az egészet?

Anyám egyszerűen kikészít. A történet a következő:

Anyának volt egy előző házassága és abból egy lány gyereke. Ő már 25 éves. Apámmal összejött és megszülettem én (kezdem megbánni).

Anyám nővéremnek a seggét folyamatosan kinyalja.Ha én kérdezek valamit a válasz : " hagyjál már a hülyeségeddel, ne fárasszál már folyamatosan " Ha nővérem kérdez valamit szépen el lesz neki mondva amire kíváncsi volt . Ma reggel felkelek, kimegyek szépen kérdezem anyától hogy, " miért öntötted össze a két tusfürdőt, megkértelek rá, hogy ne öntsd össze mert akkor büdös lesz." Ezen elkezdett zúzni, üvölteni hogy én hogy képzelem ezt, hogy már megint elbasztam a napot meg a szokásos. Apám bejön akkor anyám eljátssza a sértettet, hogy mennyire megbántam. Most kimegyek, apától kérdezem (anyámmal már nem beszélek ink.) hogy elmehetek e. Anyám !üvöltve! NEM!! ilyen recsegős rikácsolós hangon kiabál, hogy nem mehetsz sehova sem jogosítványod is akkor lesz ha én fiú leszek.!!! Érzem a gyűlöletet benne. A helyett, hogy ami a fiának jó lenne az neki is, keresi a rést hogy hol tud megint kigyilkolni idegileg. 17 éves vagyok de már ráment az idegrendszeremre ez az egész. Érzem hogy utál, hogy gyűlöl .. azt hogy legszívesebben meg akar ölni és ezt ki is mondta egyszer, csak aztán apám előtt letagadta ( ja igen, letagadás. Mindig ő a szent, meg hogy ő az anyám ő megtehet mindent jelszóval fenyeget. ) Mit csináljak, hogy ezt "túléljem" kezdek feszülni... nem akarok semmi hülyeséget csinálni magamban.. sokszor jár már a fejemben pedig.. segítsetek légyszíves..