Hisztek abban, hogy nem feltétlenül azzal alapítunk családot, aki a nagy ő számunkra?

Az én családomban az volt a jellemző, hogy minden felmenőmnek volt egy nagy szerelme, akit vakon szeretett, aztán az egyszer csinált egy kis hülyeséget, amiből sértődés lett, és mivel ez nem fért bele a tökéletes képbe, ott lett hagyva, és a következő pasival/csajjal akivel járt a rokonom szinte egyből össze is házasodott.

Egy kivétel volt, annak a házasságnak a vége válás lett. Nem tudom, valahogy mindenkinek sikerült megtalálnia azt, akivel együtt tud élni, mert nem úgy néz rá, mint egy félistenre, ezért jobban tudja tolerálni a hibáit.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez jó.

Persze látok kivételt is, csak nem a családon belül. Azaz egy kivétel volt, a nagymamám keresztanyja, aki sose ment férjhez, mert nem engedték régen a szülők, hogy hozzámenjen a szerelméhez. És érdekes módon egyedül, de boldogan halt meg. A család szerint hülye, szerintem meg igaza volt.

Nálam az jött le, hogy az ember csak akkor marad meg a "nagy Ő"-nél, ha elég toleráns és érett ahhoz, hogy felfogja, a nagy szerelme sem tökéletes. Ha erre nem képes, akkor kiköt egy olyan mellett, akivel csak jól megvan.

11:22 vagyok.

Aki lepontozott úgy érzi, hogy neki olyan pár kellene, aki csak "ha nincs jobb, jó leszel te is" alapon van vele??

Mert gondolom azért lettem lepontozva, mert nem akarom becsapni sem magam, sem a másikat. Hát érdekes, hogy valakinek ez a vágya. Persze nem zavar, legyen úgy ahogy jó neki.