Hogyan oldjam meg ezt a problémát?
Van egy gondom ami szerintem elég beteges és fura: én úgy érzem hogy tönkreteszi az életem, hogy ronda a házunk. Életem összes, sokkal nagyobb problémáin könnyedén túllépek, de ezen képtelen vagyok. Tudatában vagyok, hogy átlagos az anyagi helyzetünk, és ennél ezerszer borzalmasabb élete van sokaknak, de nem használ... Minden más téren erős akaratom van és teszek rá, hogy mások mit gondolnak. Mondjuk itt is azzal van a baj amit én gondolok, nem azzal hogy mások...
Két érdekes dolgot jegyeznék meg: 1, SOHA senki nem bántott amiatt, hogy milyen a házunk 2, ez már OVIS korom óta bennem van, mintha velem született volna. Nem utálok itt lakni, csakis a házzal van bajom.
Úgy élek mint egy átutazó aki nem pakol le mert tudja hogy úgysem fog itt maradni. Nincsenek rám jellemző dolgok a szobám falán, nincsenek szokásaim az otthonnal kapcsolatban. Egész életemben arra készültem, hogy elmehessek egy szép házba, de ez sok idő és útközben kifogyott az energia és már képtelen vagyok tenni mert nem látom az eredményt, így viszont nem fogok tudni elkerülni innen. Néha szégyellem magam, hogy ilyen külsőség érdekel.
Tudom hogy nem normális de őszintén már nem is akarok megváltozni, csak megoldani de nem tudom hogy...
Régen engem is frusztrált sok dolog,kezdve azzal,hogy saját szobám sem volt soha.Engem is zavart,hoyg a házunk úgy nézett ki,mintha folyton káosz lett volna,pedig kitakarítottunk,rendet raktunk,mégis maradt olyan,amilyen.Míg másoknak szép,rendezett házuk volt,mi mindig is szűkösen éltünk.Mindig arról álmodtam,hogy ha saját házam lesz,az nem fog így kinézni.Aztán felnőttem,és most már saját házam van,amit a saját ízlésem szerint formáltam olyanna,amilyenre akartam.Amíg idáig eljutsz,addig nagyon sokat kell küzdened,dolgoznod,de legalább van célod az életben:egy szép otthon.Ez fontos,hidd el,hoyg az ember ne csak lógjon a levegőben,hanem igenis törekedjen a lehető legszebbet,legjobbat elérni az Életben.Ezért azonban tenni kell,nem is keveset.
Gondolj arra,milyen jó lesz,ha egyszer saját házad lesz,amit ízlésed szerint alakíthatsz majd!
A bemutatkozásod alapján hasonlítunk mentalitásra. Én 15 évig éltem egy romos, régi házban. Volt egy udvar, ami a többi szomszéddal közös. Az utca másik vége a kisebbségé volt. Rengetegszer keltem arra éjjel, hogy az ablakom alatti sűrű bokorban nyögtek. Utáltam. Eleinte féltem a környéken, de ahogy nőttem, egyre nagyobb szám lett, és egyre inkább nem érdekelt ami szemben folyik. Hozzád hasonlóan én is táskából "éltem", nagyon sokat voltam másoknál. Nem mertem senkit sem hazavinni. Se barátnőket, se senkit. Egy barátnőm volt, akivel össze voltunk nőve, és előtte nem szégyeltem. Így nőttem fel. Ez a része borzalmas volt. Az volt a legrosszabb, amikor kisiskolás voltam, és édesanyám egy kisebb bulit akart szervezni. De mondtam neki, hogy ne, mert szégyellem a házat, meg a környéket.
Azóta különköltöztem, édesanyám is elment onnan.
Nem tudok hasznos tanácsot adni. Ne foglalkozz senkivel, és valahogy próbáld megszeretni a házat. Vagy kicsinosítani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!