Már én szégyellem magam a húgom miatt. Hogy tudnánk erről leszoktatni? (bővebben lent)

Fogaknak annyira nem egészséges, de hátha átmeneti megoldásnak megteszi:

Lehet kapni cukor-cumit (cumi alakú cukor). Valahogy ki kellene cserélni a cumijait. Lefekszik, szopogatja, elfogy, nem tud már újat kérni. Talán egy idő után rádöbben, hogy a cumi nem is olyan fontos - ha állandóan elfogy a szájából.

Vagy a hüvelykujja nem lenne jó helyette?

Tényleg fura ennyi idősen, de szerintem a kamaszkor megoldja majd, mert a fiúk előtt már nehéz cumival tetszelegni és a hormonok felül fogják írni a cumivágyat :)

Férjem saját bevallása szerint 16 éves koráig legózott, kisautókkal játszott, győzte eldugni a haverok elől, mert ciki is volt neki. Mégis teljesen normális felnőtt lett, csak valamiért később hagyta el a gyerekkori dolgokat.

A lánya ugyanilyen volt, ő is 16 éves kora körül "lett kamasz", addig inkább gyerek volt.

Unokahúgomat úgy szoktatták le, hogy kapott egy kiskutyát ajándékba, és elmagyarázták neki, hogy a kiskutya nagyon hiányolja a mamáját, és neki szüksége van a cumi.

Este berakták a kutya mellé a cumikat, nagynéném lefekvés után kidobálta, és az unokahúgom azóta sem keresi.

Mindenképp vigyétek el pszichológushoz!

Egyébként elvinném egy játékboltba, hogy választhat magának egy plüsst (akármilyet, nem sajnálva a pénzt, persze úgyis el kell férnie az ágyban), de mostantól vele alszik. A cumi ott maradhat a párnája alatt, hogy megnyugodjon, de csak addig, amíg nem teszi a szájába.