Nem szeretnék összeveszni a szüleimmel, de lassan nem látok más megoldást. Tippek?
Egy szem, kései gyerek vagyok, talán ez is lehetett az oka, hogy kissé túl sok figyelmet kaptam a szüleimtől. 13 évesen kollégium miatt (tudatosan nem a közeli gimnáziumba jelentkeztem) gyakorlatilag elköltöztem otthonról, hétvégén jártam csak haza.
Majd érettségi után 200 km-re, a fővárosba költöztem, később itt kezdtem el a főiskolát is. Nemrég férjhez mentem, szerencsére őt szeretik, így emiatt nincs is vita.
Viszont hiába vagyok már a harminchoz közelebb, még mindig olyan érzésem van, mintha folyamatosan kontroll alatt akarnának tartani.
A lakásban önkényesen rendet raknak (bár egy komolyabb vita után ezt már nem merik megcsinálni), megjegyzéseket tesznek, hogy ez-az miért ott van, miért van ennyi pipere, stb. Mi élünk itt, a mi dolgunk, én se leltározok náluk.
Mindemellett olyan típusú emberek, akik már-már kórosan, túlzóan udvariasak. Hétvégén itt voltak, együtt mentünk el a férjem családjához. Ott apám nevelni kezdett, bár már akkor sem értettem, hogy pontosan mit nehezményezett.
A férjem szüleivel is nagyon összeborultak, aminek eleinte örültem, de mostanra kezd olyan érzésem lenni, hogy ott is van "egy kéz felém", ez volt a tényleges cél.
Miután hazaértünk, apám meglepően csendes, mogorva volt, csak nézett maga elé morcosan. Kérdezgettem, hogy mi baj van, de semmi, minden rendben. Majd a megbeszélt ittéjszakázás helyett még késő este hazamentek.
Ma telefonon beszéltem velük, egy régóta szenvedős vizsgám épp sikerült. Örültek neki. Majd pár óra múlva egy olyan leb...ós e-mailt kaptam, hogy csak pislogtam.
Hogy én milyen bunkó voltam a férjem szüleivel, hogy rájuk se figyeltem oda és különben is nem raktam el nekik a sütiből, amit a férjem lánya csinált.
Férjem hazaért, megmutattam neki az e-mailt, hogy most én vagyok helikopter, vagy mi a búbánat van... Ő is csak pislogott, mondta, hogy nem érti, szerinte nagyon unatkozhatnak, mert ő semmi ilyet nem látott. A lánya süteményét pedig VELE megbeszélték, hogy majd húsvétra vigyük.
Ezek egyrészt nem igaz dolgok, hanem ők szubjektíven csúsztattak, másrészt, ha gondjuk van, akkor miért nem ott és akkor, miért három nappal később kell felhozni???
Ezek apróságok, inkább demonstrálni szerettem volna, mik a "problémák".
Most már végképp kezd elfogyni a türelmem, ha együtt vagyok velük, akkor egyre feszélyezettebb vagyok, ugrásra készen, hogy mikor jön megint kritika, instrukció, kéretlen nevelés.
Hogyan lehetne diplomatikusan rendezni ezt a helyzetet?
válasza:Kéne neked egy pletyipartner.
Mielött nekem esnél, nem mókázom, a pletyi többek között épp erről is szól.
Egyrészt nem itt kellene kiirnod magadból ezeket a dolgokat. Másrészt a pletyipartner arra is jó hogy tudja a fejfájásaid és ha történések közelében van akkor képes a megfelelő irányba terelni a beszélgetést, néha szimplán már az elég ha melléd áll.
Igy nem te vitatkozol, de a véleményed mégis megjelenik, amit kikerülni nem tudnak.
Azt hiszem ez elég diplomatikus, ráadásul több száz éve müködik.
válasza:Én meg azt hiszem, hogy ha kevesebbet ír, akkor abba kötsz bele, hogy túl kevés az infó, különben meg baja nem lesz abból, hogy kiírta magából.
Szerintem célravezető lenne, ha őszintén, nyugodt körülmények között leülnétek 4-en (vagy esetleg a férjed szülei is), és elmondanád, hogy mi a helyzet, hogy ez téged mennyire zavar, stb.Ha nem értik meg, hát bocs akkor nem tudok mit mondani/írni, de ha nyugodtak lesztek, akkor még lehet, hogy bejön. Sok sikert!
válasza:Az a nehéz a dologban, hogy a te és a szüleid világa egészen különböző (ha késői gyerekként a 30-hoz közelítesz, akkor ők min. 60 körüliek). Mások az elképzeléseitek, az életről való felfogásotok stb.
Valahogy át kellene hangolódnod rájuk, hogy megtaláld a hangot velük és ne veszekedés, sértődés legyen a velük való beszélgetés vége.
Mivel idősek, próbálj kicsit megértőbb lenni, engedj inkább te. Tudom, nem könnyű, hiszen alapvetően igazad van, bosszantó, hogy gyerekként kezelnek, csajhogy a te gondolkodásod -fiatalságod okán is- rugalmasabb:)
21:32 - Igen, igazad van, de ez már egy jó tíz éve húzódó probléma. Alapvetően nem begyöpösödött fajták, apám nyugdíjazása óta is dolgozik, világéletében emberekkel foglalkozott. Nála talán foglalkozási ártalom, mert mindig magas beosztásban volt, talán nem tudja feldolgozni, hogy már nincsenek beosztottai.
Ha szóvá teszem, akkor jön a játszmázás, hogy "hálátlan vagy, mi csak segíteni akarunk", "a gyerekünk vagy és szeretünk". Igenám, de ezek nem válaszok a problémára, csak takarózás. A "nem nyektetjük állandóan a felnőtt gyerekünket" nem egyenlő azzal, hogy nem szeretnek, mégis így húznak párhuzamot.
Próbáltam kedvesen, megértően, máskor idegesen, kiabálva, de csak a tettetett értetlenség van, vagy személyes támadásnak veszik, akármennyire is diplomatikusan tálalom.
Ezért is írtam ki a kérdést, mert kifogytam az ötletekből. :(
Ja, azt a legutóbbi akciót ki is felejtettem, hogy szóba került, hogy az egyik tárgyamból még nem írtak ki vizsgaidőpontot, hiába adtam be hónapokkal ezelőtt kérvényt.
Mondtam, hogy semmi gond, majd teszek még egy tiszteletkört a dékánnál - bár a tanárnak is módjában állna vizsgát kiíratni.
Erre apám úgy belendült, hogy ő bemegy és beszél helyettem (!!!) a tanárral, hogy órákig tartó veszekedéssel sikerült csak lebeszélnem róla.
Biztos sokat javított volna a helyzeten, ha a kedves hallgató apucija megy be intézkedni....
válasza:Gyakran aszülők úgy érzik, mikor felnőtt a gyerek, elmegy, az életük értelme megszünt. Kész vége. Eddig a te nevelésed volt a létük célja, és most ott vannak céltalanul. Ez elég gyakori dolog. Nem kell haragudni rájuk, viszont abban teljesen igazad van, hogy a saját szférádat véded. Csak annyi kell, hogy legyél türelmes. Ha megértéssel, részvéttel gondolsz rájuk, nem fog felmenni a vércukrod, marad az együttérző szép beszéd.
Segíts nekik esetleg más életcélt találni. Nem tudom, van-e nekik internetkapcsolat, de ha megtanítjátok őket barátokat keresni, ősöket vagy rokonokat kutatni, az nagyszerűen beválna. Vagy valamilyen közösségi szervezkedés, túrák baráti körrel,vagy amatőr sakkozók, költők, barkácsolók, festőművészek klubja, vagy társasutazások, stb. Kedvesség, részvét a lényeg.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!