Őszintén: keresitek a jót az emberekben?

Olyan sokszor hallom, hogy itt mindenki boldogtalan és elégedetlen, mert a világ szörnyű, az emberek rosszak és nincs semmi, aminek örülni lehetne.

De most őszintén felelve: ti keresitek egyáltalán a jót és tiszteletre, becsületre méltót az emberekben, vagy mindenkihez közömbös, esetleg negatív szemlélettel közeledtek? Ha szembe jön veletek valaki, csak a rosszat szúrjátok ki rajta, vagy megpróbáljátok a szépet is megkeresni benne? Igyekeztek egyáltalán, hogy felkutassátok mások pozitív tulajdonságait, mindig és minden helyzetben? Adtok esélyt mindenkinek arra, hogy megmutathassa milyen valójában vagy hamar ítéltek?

Sosem értettem, hogy várhatja valaki, hogy szájába repüljön a sült galamb: senki nem fogja megtalálni a jót a világban, ha nem is keresi. Én kesergés helyett kutattam, próbálkoztam és sikerült - s egy alapvetően boldog lénynek vélem magam, épp ezért, mert szeretem az embereket. Mert megtaláltam, amit szeretni lehet bennük.

Tehát: próbálkoztok egyáltalán? :)