Őszintén: keresitek a jót az emberekben?
Olyan sokszor hallom, hogy itt mindenki boldogtalan és elégedetlen, mert a világ szörnyű, az emberek rosszak és nincs semmi, aminek örülni lehetne.
De most őszintén felelve: ti keresitek egyáltalán a jót és tiszteletre, becsületre méltót az emberekben, vagy mindenkihez közömbös, esetleg negatív szemlélettel közeledtek? Ha szembe jön veletek valaki, csak a rosszat szúrjátok ki rajta, vagy megpróbáljátok a szépet is megkeresni benne? Igyekeztek egyáltalán, hogy felkutassátok mások pozitív tulajdonságait, mindig és minden helyzetben? Adtok esélyt mindenkinek arra, hogy megmutathassa milyen valójában vagy hamar ítéltek?
Sosem értettem, hogy várhatja valaki, hogy szájába repüljön a sült galamb: senki nem fogja megtalálni a jót a világban, ha nem is keresi. Én kesergés helyett kutattam, próbálkoztam és sikerült - s egy alapvetően boldog lénynek vélem magam, épp ezért, mert szeretem az embereket. Mert megtaláltam, amit szeretni lehet bennük.
Tehát: próbálkoztok egyáltalán? :)
válasza:érdekes amiről írsz mert én is msotanában inkább közömbös lettem,gyanakvó,és meggondolom kit engedek be az úgymond személyes szférámba,mégpedig azért mert egyszerűen nincs kapacitásom arra h folyamatosaan hülyére vegyenek.Sokszor segítettem önzetlen voltam olyan emberekkel is akik időpnként még csak levegőnek sem néztek...mindig azt mondom én nem haragszom rájuk de ezentúl ne várják hogy örömmel a nyakukba ugorjak.
Egyébként nem szoktam elsőre íélni de sokadjára csalódni sem szeretek ezért meggondolom kit engedek a bizalmamba.
és igen a jót keresem csak sajnos nincs sok,az emberek 85%éka szerepet játszik semmibe veszi a MÁSIKAT,ha porrongyanak jó vagy akkor jelentkeznek amúgy elkerekedett szemmel néznek hogy jé te még létezel?
persze vannak kivételek csak nem sok .Ilyen a világ.Védekezni kell jobbára közömbösséggel..)
válasza:még mielőtt valaki ítélne én sem vagyok tökéletes a szememre is vetik nap mint nap a hibáimat(mint sokaknak)
ennek ellenre sokszor vagyok naív ami miatt rendszerint megütöm a bokámat.
válasza: válasza:Én optimista vagyok,van amikor nagyon kellemes csalódásaim vannak csak sajnos ritkák.Az elfogulatlanság egy jó szó szerintem.Itt arra gondolok hogy pl idegenekkel sokkal könnyebben megtalálom a közös hangot mint valakivel akit több éve "ismerek és esélyt sem ad arra h pozitívan csalódjon bennem.Hogy változzon a véleménye.A legtöbben esélyt sem adnak a másiknak beteszik egy kis skatulyába amiből nehéz a kilépés.persze ne adjok fel és idővel lehet megtörik a jég de a helyzet az h nem ez az általános.Sokat kell szívni,sokat csalódni az emberekben,ami persze kell is hogy értékelni tudjuk az igazáb fontos mementókat.
ha neked ilyen jól megy a megmaradás az éelt napos oldalán akkor talán már eljutottál az ősforráshoz vagy nem is tudom..:)segíthetnél nekünk is ebben.
válasza: válasza: válasza:En mindig próbàlok az emberek felé csakis jó indulattal fordulni. Viszont egyre jobban csak csalódàst érzek bennük.
Egyet viszont nem tudnak elérni nàlam.Egy mondatot alkottam magamnak. Nem muszàly nekem rossz lenni azokkal az emberekkel, akik rosszak velem. A csalódàsok utàn is õszintén és tiszta lelkiismerettel fordulok feléjük, de màr ritkàbban és óvatosabban.
válasza:Én "naiv idealista" vagyok. Ezt sokan nem értik, mert szerintük a világ rossz.
Szerintem a világ jó.
Ebből kifolyólag úgy gondolom, a világ se nem rossz, se nem jó, hanem pont olyan, amilyennek érezzük. Akkor meg miért ne érezzem jónak? :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!