Kénytelen voltál a gyermeked nevelését másra bízni? (Többi lent. )

Szerintem vagy Te vagy a férjed vigye magával a gyereket, a nagyszülők meg lejöhetnek néha besegíteni, vagy találhatsz egy bölcsit és akkor délután vagy este hazaviszed és dolgozol. Ha meg az anyagiakkal van a gond, akkor, az aki egyedül van fizet valamennyit a másiknak, plusz a nagyszülők, rokonok is besegíthetnek. Egy ilyen korú gyerekre ez nagyon romboló hatással lenne,szerintem nagyon meginogna a bizalma, ami később is nagyon káros lesz számára az emberi kapcsolatok kialakításában;például ismerek olyan embert, aki bizalmatlan, egyszer kijelentettte, h még a saját gyerekeiben sem tud megbízni, szomorú és fájdalmas dolog ez.(olvass utána ennek:voltak pszichológiai kísérletek, hogy mi történik kisgyereknél, ha az anya kimegy egy időre a szobából...a könnyed temperamentumú gyerekeknél megvan a bizalom, ők tudják, h az anya vissza fog jön, az érzékenyebbeknél elvész a bizalom, sírósak stb. ha mindez hosszabb ideig tart, h nincs ott az anya jóval nagyobb az esélye annak, h meginog az anyában a bizalma...,vagy ott van a kórházas eset(gyerekek, skik hosszabb időt töltöttek kórházban a szülők nélkül), ott úgy tűnik, h idővel megnyugszik a gyerek, de a valóság az, h azért csendes, mert nagyon mélyen megviseli, h a szülők nélkül van és sokszor visszaveti a későbbi testi és lelki fejlődést is és biztosan vannak még más kísérletek is a témában, nézz utána).

Szerintem a gyereked a legfontosabb, találj valami megoldást, biztosan van, mindig van kiút, még a legnehezebb helyzetben is, itt a gyermeked élete a tét, és semmi más!...Sok boldogságot kívánok a családotoknak!

3 éves voltam amikor anyámék elváltak,nagyimhoz költöztünk anyával (a biológiai apámtól szerencsére még a láthatást is megtagadták)

De anya nem talált munkát,igy évekig nagyimék neveltek,anya pedig jött amilyen gyakran tudott,és hivott naponta amikortól bevezették a vezetékes telefont.

Igy felnőtt fejjel sincs rossz érzés bennem emiatt,hisz jó helyen hagyott.