A páromal 1 éve vagyunk együtt szeresük egymást elválaszthatatlanak tűntünk de mégis ki hűlt a szerelme és nem tudom mi tévő legyek nagyon szeretem őt és nem akarom elveszíteni. Vissza szeretném szerezni a szerelmét és ezt nem tudom hogyan?

Jó persze! Savazzatok! Valóban nem olyan fontos a helyesírás, csak tudjátok, nagyon sokat elárul az ember intelligenciájáról!

Egyébként válaszoltam a kérdésre is! Kár fejtegetni, mert ezt így gondolom. Nagyon sok olyan kapcsolatot láttam már magam körül, ahol nem lehetett már követni, hogy most éppen össze vannak veszve, vagy együtt vannak. Vagy amikor az ember megkérdezi, hogy mióta vagytok együtt, és a válasz az, hogy két éve, de volt másfél hónap szünet...

Ezek az emberek akik akkor még egy párt alkottak, ma már külön utakon járnak.

Össze lehet jönni újra, de az már sosem lesz ugyanaz, mint előtte!

Attól függ, ez miben nyilvánul meg. Rendszerint a kezdeti intenzív, szerelmes, szenvedélyes időszak pár év után alábbhagy, viszont az egymás iránti kötődés, a szeretet, a bizalom erősebb lesz, a szerelem lecsendesedik, nyugodtabb lesz. Jól is néznénk ki, ha mindenki elválna, szakítana a kezdeti heves érzelmek nyugodtabbakba fordulása után! Nem sok kapcsolat tartana tovább két-három évnél. :)

Csak vigyázni kell, nehogy unalomba, megszokásba fulladjon a kapcsolat. Ugyanúgy kell figyelni a másik érzéseire, vágyaira és akkor szerintem nem lehet baj. Sőt, meg lehet próbálni újra elcsábítani a másikat, ami nem is olyan nehéz, mint gondolnánk, hiszen ismerjük, tudjuk, mi az, aminek nem tud ellenállni.

Ahogyan gondoskodni fogok arról, hogy a fizikát, matematikát, vagy akármit ami érdekli megfelelően tanulja és abba a irányba indítsam el, úgy fogok gondoskodni arról is, hogy le tudja írni azt, hogy szeretjük!

Mellette az ismerőseidet minősíti az, hogy nem tudnak helyesen írni, nem engem, aki észreveszi a hibát!

Tinker Bell, sajnálom, de nekem meg rólad az a véleményem, hogy korlátolt a gondolkozási képességed és a lényeglátásod mindenképpen aládúcolásra szorul a szociális érzékeddel egyetemben.

Tipikusan az öntelt, középszerű ember sajátja, hogy ha picit is jobbnak érzi magát valakinél, bármi nemű apropó kapcsán, akkor azonnal ellenálhatatlan ingerenciája támad, hogy ezt a magas (póni)lóváról lekiabálja és hirdetni kezdje, hogy "lám, lám! Nézzetek Rám! Én intelligens vagyok - ellenben veled!" Majd mintegy kegyként, azért kipöfékeli a véleményét is a kis tudatlanoknak.

Úgy el tudlak képzelni amint az utcán egy túlsúlyos ember odamegy hozzád és megkérdezi merre a posta. Erre te: "Azta de kövér vagy! Hogy nem szégyelled magad! Nézz csak RÁÁÁM! Látod milyen tökéletesen karcsú vagyok. Uh, áh, oh, micsoda ember... na jó, a posta amúgy arra van... Bár neked már úgyis mindegy! Sosem leszel olyan szép mint én! Szégyeld magad!"

Tinker Bell, ez a fórum az emberekről és a gondolataikról szól - függetlenül attól, hogy ez "aranypántlikás szelencében", vagy szimplán "papírcsomagolásban" érkezik.

Kedves Utolsó!

Osztod az észt, holott neked is van belőle hiány! Nem tudom, hogy észrevetted-e, hogy sikerült s_gget csinálni a szádból, ugyanis az oldal egyik "szabályát" szegted meg azzal, hogy nem a feltett kérdésre válaszoltál, hanem az egyik választ kritizáltad.

Látom, hogy az értőolvasás sem megy még, ugyanis az első válaszomban is elmondtam a véleményem a kérdésről. Világosan írtam, tehát úgy gondoltam, hogy nem szorul magyarázásra. Miután láttam, hogy mégis, kifejtettem bővebben, de a lényeg ugyanaz volt.

Nagyon el vagy tévedve azzal kapcsolatban amit leírtál. Nem fogok magyarázkodni, mert minden egyes válaszomnál meg tudom indokolni(akár visszamenőleg a legelsőig), hogy miért írtam, egyiket sem bántam meg és a véleményemet továbbra is fenntartom.

Nem fogok bocsánatot kérni azért, mert igényesen, helyesen írok sok más válaszolóval/kérdezővel szemben.

Szép napot!