Új kategória kellene a családi kapcsolatokon belül? Kibírhatatlan szülők?

Komolyan kérdezem, miért nincs még ilyen menüpont? Minden második kérdés arról szól, hogy milyen idiótán/agresszívan viselkednek a kedves szülők. És ami a legmegdöbbentőbb, hogy a legtöbb már-már hihetetlen. Az egyiket szivatja az anyja, a másikat verik, a harmadikat lelki terrorban tartják... ennyi hálátlan, barom szülő nincs a világon! És ezzel nem azt akarom mondani, hogy az összes kérdés fake. Az én szüleim is ilyenek. Ha nekiállnék leírni csak a halálosan komoly sérelmeimet, szerintem senki nem bírná végigolvasni, olyan hosszú lenne... Az egyik barátnőm szülei egymás ellen hangolják a lányt, a másikat nem engedik kimenni az utcára, a harmadikat múltkor lek*rvázta a saját anyja... a legkedvesebb barátnőmet pedig az elmegyógyászaton kezelik, mert az anyja annyira kikészítette, hogy beleőrült. Elkeserítő, mert ahogy itt is, a való életben is azt látom, hogy a gyerekek semmit nem tehetnek erről. Világ életemben én voltam a "bezzeggyerek", kitűnő tanuló, jó magaviseletű, udvarias, előzékeny... csak az maradt ki a felsorolásból, hogy IDEGBETEG, mert már nem bírom tovább elviselni anyám terrorizálását.

Nemrég volt egy iszonyat nagy veszekedésünk, én meg nem bírtam tovább, és elmondtam neki a magamét (bár nincs hova mennem, de szerencsére nem dobott ki). Azt hiszem, elég világosan elmondtam neki, hogy mennyire bánt, hogy úgy beszél velem, mint egy legutolsó senkivel, és hogy kisgyerek koromban minden éjszaka sírtam miatta. Ha azt hittem, hogy ezekután feleszmél, nagyot tévedtem. Abszolút nem is értette, mi bajom. A mi családunk tökéletes, ő nagyon szeret engem, soha nem beszél velem csúnyán, és nem emlékszik, hogy valaha is büntetésből órákra bezárt volna a vécébe, mikor hatéves voltam. Olyan hitelesen adta elő aznap a mintaanyát, hogy be kellett látnom, ő tényleg elhiszi, amit mond. És még én voltam a bunkó.

Mi a jó megoldás? Mindenki az elköltözést javasolja, de ez az esetek többségében megoldhatatlan. Mit lehet tenni, ha a gyerek hiába próbál beszélgetni, hiána veri ki a balhét, hiába kap idegösszeroppanást, a szülők nem kapnak észbe? A saját példámból tudom, hogy mennyire nem használ a beszélgetés. Fenyegetni, zsarolni nem tudom őket, rokonok nem hinnének nekem, állásom nincs, pénzem nincs... Már az utálatom sem jogos, nem tudom, anyám mostanában gyógyszert szed, rászokott az internetre, azóta nem b*szogat. Még most sem bírja megállni, hogy ne utálkozzon, de legalább már nem űz belőle sportot. Sokkal kevesebb rosszindulatú megjegyzést kapok, mint korábban, de azok sokkal jobban kiborítanak. Ahogy növök fel, úgy leszek egyre kevésbé immunis az ilyenekre, pedig már igazán hozzászokhattam volna. Most is legszívesebben bőgnék és csapkodnék (sose szoktam), csak mert anyám egy kicsit durvábban mondta, hogy mosogassak el. Hiába kedves velem most már többnyire, ránézni sem bírok utálat nélkül. Fog ez még változni? Vagy ez semmi különös, minden család ilyen nehezen tűri egymást?