Mit csináljak? Ez kibírhatatlan. :S

Szia!ez nagyon gáz amit írsz. ülj le anyuddal és beszéld meg vele a dolgaidat. mondd el neki, hogy már nem 5 éves vagy, hanem lassan felnősz. és szüksége lenne egy anyára aki támogat mindenben, még ha az neki nem is tetszik. én legalábbis így vagyok az ilyen korú lányommal, vannak hülyeségei, de támogatom amiben csak tudom, az ésszerűség határain belül. persze vannak összezördülések, de hol nincsenek.

muszáj vele beszéllned. milyen anya az aki arra kér legyél öngyilkos? hát szemen köpném magam az biztos.

Nagyon sajnalom a dolgot. Pont annyi idosen eltem at ugyan azt amit most Te, az en anyam is kifordult magabol, de engem azzal fenyegetett, hogy megoli magat, ha nem szakitok. Èn kikieszultem az egesztol, megertem h Te is kesz vagy. Igen, sajnos fuggsz tole, es nem tudsz semmit csinalni. En se tudtam es ez meg is latszott a tanulmanyi eredmenyeimen, leromlottak, mert az energiat amit a tanulasba fektethettem volna, felemesztett az, h egyfolytaban b@szogattak, ezzel kicsinaltak, ejjel nem tudtam aludni, nappal nem tudtam figyelni az iskolaban, se tanulni otthon, se semmi. Azzal h tiltottak, meg jobban a baratom karjaiba kergettek. A 17 eves gyerekuket mar hagyniuk kellene a szuloknek, hogy az ilyen szemelyes kapcsolataikat egyedul intezzek, egyedul dontsenek, h akarjak e vagy nem, es ha esetleg teved a gyerek, akkor viselje a kovetkezmenyeket. Ez persze nem Rad vonatkozik mert az irasodbol itelve Te teljesen kepben vagy es jo arcnak tunsz es ertelmesnek. anyad viszont nem az, akar csak az enyem! Mondjuk az, h terden allva konyorgott, h legyel ongyilkos, egy kicsit kicsapta a biztositekot nalam, nem is tudok mit mondani, fogalmam sincs mit tanacsoljak. Lehet, h hulyeseg, de lehet h szolni kellene az osztalyfonokodnek, mar amennyiben megbizhato. En megbantam, h annak idejen nem avattam be a tanarokat, hanem egyedul probaltam megoldani, mert egonek tartottam. Bar, engem emellett az alkesz apam vert, anyam ongyilkossaggal fenyegetett, eltiltottak a baratomtol, teljesen! Az eredmenye meg is lett, amint leerettsegiztem, hiaba vettek fel fosulira, ugy elmentem otthonrol, mint a szel. Jo messze, masik orszagba... De ez az en sztorim, remelem a tied jobban alakul majd es valaki ad valami hasznalhato tanacsot. en csak azt tudom mondani, h megertem mit erzel es sajnalom... :(

26/L

Szia!

Azt szerettem volna kérdezni, hogy anyukád szed e valamilyen nyugtatót, depressziós e vagy iszik?

Nem bántásképp kérdezem, csak ez nem normális viselkedés.

Ép elméjű ember nem viselkedik így a gyerekével.

Apukád mit szól a dologhoz? Vagy ő is ellenzi a kapcsolatotokat? Miért nincs jó híre a fiú családjának?

Bocsi a sok kérdésért, csak azért, hogy tisztábban lássak . :)

első vagyok: ha van aki támogat, mamád, tesód, akkor támaszkodj rájuk. ha anyud azt látja, hogy nélküle is boldogulsz, lehet elgondolkodik, de előtte azért beszélj vele, hátha... sajnálom, h vannak ilyen életek, én a gyerekemért mindent megtennék, nem értem az embereket, komolyan. szomorú, önző világ...

neked sok sikert és boldog életet, kicsilány:)

Koszi szepen, hat ha anyam eddig belebeszelt az eletembe, akkor ketlem, h valaha is megvaltozik! Amugy mas baj nincs vele, de ezt nem tudja feldolgozni, h nem o valaszt helyettem. Igen, amugy lehet, h a kerdezonel meg van remeny. en senkire nem tamaszkodhattam, egyedul voltam. de lehet h o tudna segitseget kerni, es lenne valaki, aki moge all. esetleg el is koltozhetne, mondjuk nagyszulohoz ilyesmi. vagy a kollegiumba vonulas is megoldas lehetne, esetleg vallalhatna valami diakmunkat...

26/L