Baj-e az, ha az embernek nincs legjobb barátja?

Van más barátod is?

Nem biztos, ha jó csak az az egy. Lehet, hogy jó a több. Én pl így vagyok nagyjából, nem mindenkivel tudok mindent megbeszélni, de ez nem is baj, nem rakok csak egy emberre "akkora terhet".

De lehet, hogy más másképp látja.

Hali!

Ismerős probléma, én ugyanígy voltam. A környezetem számára teljesen érdektelen voltam, max, ha "érdekük" fűződött ahhoz, amit én éppen akkor csináltam, akkor megkerestek. Faterom nevelt ilyenné, a nővérem javára -- aki még mindig itthon, rajtunk élősködik, én meg nem tudok elköltözni -- folyton különbséget tett köztünk, amit én gyakran szóvátettem, hogy ez így nem igazságos, bezzeg erre jött a nővérem és védeni kezdte a saját egzisztenciáját azzal, hogy folyton visszamutogatott rám. Jó szava hozám egyiknek sem volt, mindegyik átgázolt rajtam lelkileg, és folyton lehülyéztek. Csoda, hogy eddig nem jött még össze semmi??? Elvették az önbizalmam, faterom meg mindig alámpakolt, nehogy stabil talajra érkezhessek egy-egy nagy kitörő ugrás után...

Aztán jött pár mély depresszió emiatt. Öngyilkos nem lettem ugyan, mert még ahhoz is gyáva voltam, de elég nehezen bíztam meg emberekben, főleg azokban, akiket túlzottan megszédített a demokrácia, és a mondvacsinált dolgoknak, értékeknek történő megfelelés, megfelelni akarás (pl. divat).

Sokmindenben jó vagyok, mégsincs kitartásom végigcsinálni sokmindent. Egyvalamit csinálok nagy odaadással, segítek itt a GyK-n, ha időm engedi másokon, számukra elég kellemetlen illetve kényelmetlen témakörökben. Ehhez értek a legjobban. Azonban amire nem számítottam, sokakkal annyira jót tettem, hogy meg akartak ismerni, barátkozni akartak velem. Adtam egy MSN-t vagy egy SkyPE-ot privátban vagy fordítva, és elkezdtünk barátkozni. Köztük találtam pár olyan gyereket vagy korombélit, akivel képes vagyok/voltam nagyon jól megértem magamat, ill. voltak köztük olyanok is, akik MIDNENT tudtak rólam, de mégis elfogadtak olyannak, amilyen vagyok. Azonban az 5 legjobb barátságomnak -- köztük a két legjobbnak is -- sajna december-januárban vége szakadt, pedig mindegyikkel volt már szerencsém személyesen találkozni akkor is, ha addig majd mindennap csak MSN-eztünk/SkyPE-oltunk, ill. webcamoztunk és egyesek közöttük tőlem akár 200-800 km-re laknak. Na, az tönkretett lelkileg engemet is. És hogy mi vetett véget nekik?

A legjobbaknak a bizalmatlanság, túlzott gátoltság, félreértések, más esetben nemtörődömség, önmagának észre nem vétele, de volt olyan is, hogy pénzzel akart lehúzni, és így bosszúból betettem a gyereknek a munkahelyén, ami miatt majdnem kirúgták, csak ezután fizetett, akkor sem pontosan.

A barátságaim jelentős része működőképes lett volna tovább is. Biztosan bennem is volt hiba, -- csak én azért gyakorlok önkritikát, és próbálom elismerni, ha vmit nem csinálok jól/elrontottam, és ezzel tisztába is kerülök, -- azonban ismeritek a mondást: "Kettőn áll a vásár!"

Két barátomat ma is siratom, mert nagyon jó barátok voltunk és még mindig sajog a lelki seben helye, azonban próbálok továbblépni, több-kevesebb sikerrel.

Visszatérve az alapkérdésre, itt láthatod, Kérdező, nem vagy egyedül! Nemcsak neked vannak ilyen vágyaid, hogy legyen(ek) valaki(k), akivel(/akikkel) együtt lóghatsz, értelmes dolgokat csinálhattok, átjárhattok egymáshoz, közösen járhattok pl. bulizni/csajozni, csocsózni vagy éppen fallabdázni, ha mást nem is... vagy esetleg nyáron nyaralni! Időnként beülni valahová ökörködni, vagy csak úgy, kibeszélni magadból mindent, akinek mindent elmondhatsz...

d-_-b

Az elveszett (legjobb) barátokat soha, semmi, és senki nem fogja pótolni, azonban új barátságok, új kapcsolatok mindig jöhetnek, azokhoz azonban ne sérült madárként áll hozzá, hanem új esélyként. Túl sokat ne mutass meg magadból, pláne azonnal ne, legyen időtök idővel megismerni egymást, nem azonnal gyorsan mindent átlapozni rajtad! Legyen némi önbizalmad, és ha csak olyan "barátaid" vannak, akik csak tesznek rád magasról, akkor te is tegyél rájuk akkor, amikor majd nekik kell segítség! Akkor majd rájönnek (vagy nem) mekkora maflák voltak, azonban ezt másképp sajnos nem lehet csinálni!

Mindig légy nyitott egy új kapcsolatra! Akkor is, ha még nem vagy teljesen felkészült! És neten sem szégyen új barátokat szerezni, nálam is működtek, csak a rugalmassággal volt a baj, ill. bizonyos lelki gátlásokkal, de ezekből sztem mindannyian okultunk már.

F29

nekem egész gimis koromban nem volt.

aztán az egyetemen annyira összebarátkoztam egy lánnyal, hogy azóta mindent megteszünk egymásért. igai, mély barátság, ismerem, tudom, hogy nem hagyna cserben, akármikor felhívhatom ha van bajom van.

viszont laza barátságaim alig vannak. nincs baráti köröm sem. persze, vannak akikkel el lehet menni iszogatni, dumálni, de egyébként egy üres csigaházat sem bíznék rájuk.

Esetleg ha xarul érzed magad a szerencsétlenséged mellett, nyugodtan privizz rám! Szeretem szorgalmazni az élő csevegést MSN-en/SkyPE-on, pláne, ha nagy a távolság. Addig sem szűkül be az ember, hanem képes jól érezni magát mások társaságában. Igaz, nem ugyanaz, mint személyesen, azonban egy alkalommal az összes így megismert ismerősömmel előre egyeztetve összehoztunk egy személyes találkát, amely a legtöbb esetben feledhetetlenre sikeredett, ezzel is bebizonyosodott, hogy a távolság nem akadály. Igaz, azt a rendelkezésünkre álló pár óra/nap számunkra felbecsülhetetlenül értékes idő volt, és sokan visszasírtuk.

De ez bárkire vonatkozik. Aki hasonlóképpen érzi magát az nekem nyugodtan írhat privit! :-) (Csak akkor hivatkozzon e topikra, hogy tudjam honnan ismerhetjük egymást.)

19:11-es voltam

(F29)