Párom elhunyt és valami szép idézetet szeretnék a koszorú szalagjára íratni. Ötletek?

Versválogatás

Somlyó György: Mese arról, ki hogyan szeret »

09-01-05

Nadányi Zoltán: A két szemed szeretett legtovább

A két szemed szeretett legtovább,

Be furcsa szerelem.

A szád már néma volt, de a szemed,

az még beszélt velem.

A kezed már hideg volt, jéghideg,

nem is adtál kezet,

de a szemed még megsímogatott,

nálam feledkezett.

És lándzsákat tűztél magad köré

hideg testőrökül,

de a szemed még rámleselkedett

a zord lándzsák mögül.

És ellebegtél és csak a hegyes

lándzsák maradtak ott,

de a szemed még egyszer visszanézett

és mindent megadott.

„Már nem vagyok más, csak egy égi jel.

Néha megjelenek neked, de gyorsan tűnök el.

Ott bujkálok mindenben!

A mosolyodban, s a könnyedben!

Néha veled vagyok, néha nem,

de benned élek örökre, s szűntelen!”

Nagyon sajnalom. :(

Pontosabban a vers elso szakaszara gondoltam.

Reszvetem!

Nagyon rövid és egyszerű, de ez kifejezte anno 15 évesen elhunyt osztálytársunknál, mit érzünk mi mindannyian:

"Szívek őrzik, nem szavak."

Ez a kis írás nem egy koszorú méretű dolog, de szerintem érdemes elolvasnod:

"A halál nem jelent semmit.

Csupán átmentem a másik oldalra.

Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.

Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.

Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig szoktál,

ne keress új szavakat.

Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,

folytasd kacagásod,

nevessünk együtt, mint mindig tettük.

Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.

Hangozzék a nevem házunkban,

ahogy mindig is hallható volt.

Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.

Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más,

a fonalat nem vágta el semmi,

miért lennék a gondolataidon kívül …

csak mert a szemed most nem lát …

Nem vagyok messze, ne gondold.

Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.

Meg fogod találni lelkemet és benne

egész letisztult szép, gyöngéd szeretetem.

Kérlek, légy szíves, … ha lehet, töröld le könnyeidet,

és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem …"

Tiszta szívből sajnálom, ami a pároddal történt. :-( Megkérdezhetem, mi történt vele, ami miatt kómába került, és hogy mennyi ideig feküdt benne? Persze, nem szeretnék tapintatlannak tűnni, csak érdekelne, mi olyan történt vele, hogy ennyire fiatalon kellett így elhagynia téged, pláne így, hogy "örökre elaludt"!? :-[

Egy rögtönzött érzés alapú idézet jutott most eszembe az elvesztett párod iránt érzett szerelem jegyében:

"Téged soha nem feledlek,

életem végéig szeretlek!

Akkor újra megölelhetlek,

addig szívemben őrizlek!"