Egykék! Tényleg olyan rossz, ha nincs tetvére az embernek?

"viszont mindenki azzal jön, hogy márpedig legalább két gyereket kell vállalnunk és igazságtalan, ha nem lesz kistesó... "

No itten van a qtya elföldelve! Magatoknak éltek, vagy a "mindenki azzal jön"-nek?

Szerintem ezt nektek kell jobban tudni, hogy nektek mi a jó. Ki lehet kérni a véleményt, de ne aszerint döntsetek, hogy mit mond a "fősodor"!

Véleményem: apám egyke volt, hiányzott a tesó mellőle, de felnőtt és semmi hátránya nem lett. Mi ketten vagyunk tesók, de végigveszekedtük a gyerekkorunkat és teljesen különböző értékrendű felnőttek lettünk. A húgomat zavarja a lobbanékonyságom és a szókimondáson engem meg zavar a frusztrált múltonrágódása. Na tegyél igazad :))

Az egyke vs testvérek verzó nem jobb vagy rosszabb csak más.

Inkább legyen egy gyerek, de annak mindene meglegyen. Ha két gyerekkel ez már necces lenne, akkor inkább maradjon egyke. Nevelés kérdése, hogy hogyan éli meg. De ha megtehetitek, "belefér a keretbe", akkor mindenképp vállaljatok még egy babát szerintem.

Én csak akkor nem vállalnék, ha egzisztenciális problémát jelentene.

Szerintem felnőttkorban már gond egykének lenni, amikor már van saját családja, akár több gyereke, és hirtelen "rászakad" a szülők gondozása is emellé. Sok ilyet ismerek, ha ezzel egyedül marad valaki, az nagyon nehéz lehet. Persze egy tesó se garancia semmire, hiszen lehet köztük rossz a viszony, de azért elég nagy az esély arra, hogy nem csak az egyik gyerek segít majd a szülőknek. Szóval most nem olyan szempontból nézve mondom, hogy a szülő biztosítsa be magának gyerekek útján a később gondoskodást, hanem arra gondoljon, milyen nehéz lesz annak az egyetlen gyereknek akár mindkét szülő ügyeit intézni, az ápolásukról egyszerre gondoskodni a saját családja mellett!

(Élő példa: várandós szomszéd lány szüleinek autóbalesete volt nemrég, ő főzött, mosott rájuk, míg föl nem tudtak kelni, de még mindig nagyon sokat kell segítenie, és 1-2 héten belül szülni fog. Milyen jó lenne neki most egy tesó...)

Én egyke vagyok és hát, jó lenne, ha lenne egy testvérem, rossz volt ugyanis mindig egyedül lenni, úgymond társ nélkül. Az alkalmazkodásban is van valami, párom mindig azt mondja, hogy biztos azért alkalmazkodok rosszul, mert nem volt tesóm.

Mi amúgy, ha minden úgy alakul, ahogy szeretnénk, három gyermekünk lesz.

Én is úgy gondolom, hogy leginkább anyagi megfontolást érdemes végezni. Annyi gyereket vállalj, amennyinek mindent meg tudsz adni. Ha ez 1 darab, akkor egyet. Ha 10 gyereket is tudsz szeretni és kitaníttatni, akkor 10-et vállalj.

A gyerek szempontjából mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai. De úgy gondolom alapvetően a szülői minták befolyásolják a gyerek személyiségét, nem a testvére.