Egykék! Tényleg olyan rossz, ha nincs tetvére az embernek?

Talán ha tudnám milyen az, ha van az embernek testvére, akkor össze tudnám hasonlítani....

De mivel nem tudom, én úg érzem jól meg voltam/vagyok így is =)

"sőt, legalább gyerekkorában nem kell versengenie senkivel a családban. "

éppen ezért rossz, nehezebben tud majd felnőttként alkalmazkodni a helyzethez.

Hát ezt így konkrétan nem mondanám, hogy hátrány ért amiért nincs tesóm. Hisz gondoljunk bele, amiről ne tudom, hogy milyen arra nem mondhatom, hogy hiányzik az életemből. Néha elgondolkodom rajta, milyen lenne ha nem lennéke gyke, de furcsa számomra. pl mikor látom a barátaimat, a legtöbbjük 2-en vagy 3-an vannak tesók, az olyan idegen számomra. Nem rossz értelemben, csak el nem tudom képzelni milyen lehet, amikor nem 3-an éltek egy lakásban, hanem 5-en. Milyen az amikor mindig van otthon valaki és sose vagy egyedül, mert annyian vagytok, hogy tuti van rajtad kívül még valaki otthon. Gyerekként nem mondanám, hogy hiányzott egy tesó. Igaz a szüleim sokat dolgoztak, hogy el tudjanak tartani, normális körülmények közt fel tudjanak nevelni és így nem tudtak velem annyit játszani. Így visszagondolva, akkor jó lett volna egy tesó. De ezt akkor nem éreztem, ez csak ilyen visszakövetkeztetés:) Egyébként az egykék megtanulják, hogyan foglalják el magukat egyedül. A barátaim pl rosszul vannak, ha otthon kell lenniük egyedül, vagy épp senki nem ér rá, hogy menjen velük ide-oda, ők megszokták hogy sosincsenek egyedül és nekik a magány ijesztő, én hozzászoktam, és jól érzem magam egyedül is. emellett látom azt is, hogy mennyit civakodnak veszekednek a testvérek, ami nem jó, persze van hogy ez csak gyerekkorban van így és később felnőttként összetartó tesók lesznek.

egy hátulütőjét látom az egykeségnek, azt hogy egyedül leszek majd később, úgy értem, ha a szüleim már nem lesznek, akkor nekem nem lesz senkim akihez vérségi kötelék köt. Persze az is igaz, hogy a testvéreket készen kapjuk, nincs választás, legyen bármilyen is de a testvérünk, viszont a barátainkat magunk választjuk és ily módon olyanokkal vesszük körül magunkat, amilyen emberekkel mi akarjuk. Én talán pont azért mert nincs tesóm, úgy gondolom, hogy a szeretet és az számít, hogy hogyan érzünk valaki iránt a szívünk mélyén, nem az hogy hova, vagy kinek a gyerekeként, testvéreként születünk.

19/L

11.26

Na de azért mert "praktikus" sem normális dolog gyereket vállalni. Meg aztán...persze nem ismerlek titeket, úgyhogy ne sértődj meg, de lehet, hogy nem vagytok olyan anyagi helyzetben, hogy kettőt vállaljatok. Aki azt mondja, hogy így lenne jó, adjon is rá pénzt, vagy vállaljon ő több gyereket. Nekem egyébként van testvérem, de én is sokszor úgy éreztem, hogy jobb lenne egyedül:S Mi nem vagyunk valami jóban, lehet azért érzem ezt...ha lenne egy olyan tesóm akivel imádjuk egymást, akkor meg azt gondolnám, hogy hú de jó, legyen mindenkinek testvére. Szóval ne azért vállalj második gyereket, hogy az elsőnek jó legyen...

Kicsinek mindig akartam testvért. Nehezen törődtem bele, hogy nem lehet.. Ezért unokatesóimat kezeltem édestestvérként, szóval nem voltam egyedül, és ez nagyon jó volt:) Velük is ugyanolyan boldog voltam, mintha rendesen lett volna testvérem. De most már, hogy felnőttünk, nem vagyunk olyan közeli kapcsolatban, mint régen. Teljesen más elképzeléseink vannak mindenről, nem tudom elképzelni, milyen lenne, ha velük laknék. Rengeteg nézeteltérés lenne:/ Szerintem nekem ez így volt a legjobb, ahogy történt.

A kérdésre válaszolva: egyáltalán nem rossz, ha vannak olyanok, akikkel nagyon jó, majdnem testvéri kapcsolatban lehet a lányod:)