Gyerek-kérdés. Vol t már valaki ilyen helyzetben? Mi a megoldás?

Hogy a háttér is érthető legyen: Férjem a megismerkedésünk előtt vált el. Nem tervezett házasság volt, hanem becsúszott baba miatt jött létre és az is tartotta össze, férjem akkor alig múlt húsz éves.

A lánya már felnőtt, lassan nagykorú lesz.

Amikor megismerkedtünk, eszembe se jutott a gyerekvállalás, élveztem a szabadságomat. Gondolom azóta beindulhatott a biológiai órám, mert egyre inkább érzem, hogy most már szeretnék gyereket.

Viszont a férjem nem igazán. Megértem az ő szemszögét is, mert a fiatalsága kimaradt, a gyerekvállalás a szép oldala mellett neki a "kényszert" is hozza asszociációként. Illetve mondta, hogy végre felnőtt a lánya, már nem igényli annyira a társaságát, végre magával is tud foglalkozni, élvezni az életet.

Ami annyiból nem igaz, mert folyamatosan túlvállalja magát (nem kényszerből, egyszerűen nem méri fel, hogy mennyi energiát igényel egy-egy dolog) és most se csinál semmi olyat, amit ne lehetne gyerekkel is. De mindig várja, hogy na, majd most...majd fél év múlva, majd nemsokára...

Egyébként minden szempontból mintaférj és ahogy láttam, nagyon jó apa is. A lánya szerint is, nála autentikusabb forrást meg nehéz lenne találni.

Ha felhozom a témát, azt látom rajta, hogy próbál terelni, kellemetlen neki. Még a kapcsolat elején megbeszéltük - akkor még nagyon nem akartam gyereket - hogy egyszer mindenképp szeretnék, ha majd késznek érzem magam, de nem hajt a tatár. Ő is tisztában van vele, hogy ez nem kifejezetten a "kössünk kompromisszumot" típusú kérdés, mert vagy-vagy.

Tudom, hogy ha besikerülne egy gyerek, akkor a kész helyzetben gyorsan belelendülne és biztos, hogy támogatna, a gyereket is szeretné. De erre kicsi az esély, mert gyógyszert szedek és soha nem voltam terhes, kétlem, hogy én lennék a tájékoztatón szereplő 1% kivétel.

Nem tudom mit csináljak, mert bár ráér még, nem azonnal szeretném - a ló túlsó oldalára se szeretnék átesni, hogy esetleg még 5-10 évig húzódik, aztán még akkor se...

Férfiak válasza is érdekelne, akik esetleg férfi oldalról átéltek ilyen helyzetet!

Erősködni vagy ráerőltetni nem szeretném (bár működne), mert együttes elhatározásból szeretném a gyerekvállalást, nem kizárólag a saját örömömre. Viszont erre egyelőre kevés esélyt látok. Tanácstalan vagyok :(