Gyerek kérdés. Párom azt mondja, hogy nem fog várni még 6-7 évet rá. Most mi lesz?
22 vagyok, kb fél év múlva tudok elkezdeni dolgozni leghamarabb, de már nem bánnám ha ott tartanék, mert pénz nélkül, illetve kevés pénzből elleni anyámékkal elég rossz. Annyi van, ami éppen kell valamire.
Barátommal már 5 éve együtt vagyunk, a minap arról beszéltünk hogy miket tervez?
És azt mondta, hogy nem tud velem kapcsolatban semmit sem tervezni. Aztán pedig azt mondta, hogy egyszer, pár napig úgy érzi, hogy ideje lenne már eljegyzésnek, de néha meg úgy érzi, akár hónapokon át, hogy messze állunk mi még attól. Azt mondja, hogy nem biztos a kapcsolatunk, szóval nem stabil. Ezeket mondta.
Bennem is szoktak lenni ilyen időszakok, hogy egyszer úgy érzem, hogy el tudnám vele képzelni az életemet, máskor viszont úgy gondolom hogy nem. De olyat soha nem gondoltam, és nem is mondanék, hogy nem stabil a kapcsolatunk.
Ja és ő azt állítja, hogy szerelmes. Ami minden bizonnyal nem igaz, hiszen ha az lenne, akkor szeretne minden hibámmal együtt, ehhez képest, meg minden apró-cseprő dologban változzak meg arra kér! Igazából nem is tudok mik ezek a dolog, nem mondja úgy konkrétan, néha utalt rá. Olyanokban kellene változtatnom, hogy legyek maximálisan házias, kb ha időm van akkor én süssek-főzzek, ne pedig futni menjek, vagy megnézzek 1 nap 1 45 perces sorozatot. Ahelyett hogy félévente egyszer elmegyek fodrászhoz, inkább azt a pénzt (bnőm 2000 ft-ot kér el, amiért más fodrsázok 7000et) tegyem félre, sőt minden pénzt tegyek félre, ne menjek sehova (pl nyáron tóra barátnőimmel) hanem azt a pénzt is tegyem félre, gyűjtsek én is a közös jövőnkre. Az is a baja, hogy állítólag én nem mutatom ki eléggé hogy szeretem. Amikor meg szerelmes voltam belé nagyon, és egy nap 10x megöleltem, megpusziltam, akkor az volt a baja, hogy az meg már sok. Ezért visszavettem belőle, mára meg már ugye nincs az a nagy lángolás, 5 év után érthető. Most meg a napi 1-2 már kevés. őt egész nap simogatni kéne mint egy macskát, vagy nemtudom miért mondja azt hogy nem mutatom ki hogy szeretem.
Aztán mikor szóba jött a gyerek kérdés meg az egész jövőnk, én mondtam neki hogy kb 5 évet dolgozni akarok, csak utána akarok gyereket. És azt mondja erre hogy ő nem fog addig várni. És kérdeztem hogy ez mit jelent nálad? És azt mondja nemtudja. De most hogy ezt elmondtam, már tudja hogy milyen vagyok. Egyébként ő jövőre már 30, és régebben azt mondta, hogy 2 éven belül jó lenne ha lenne gyerekünk. De mást nem is tervez, folyton csak a gyerekkel van. Azt sosem hallom tőle, hogy majd ekkora vagy akkor elvesz, igy vagy úgy tervezi stb. Minden mással van terve, kocsivásárlás stb.
Tudni kell még, hogy az anyja, viszont szó szerint a s***ét nyalja, és szerintem ezért is nagyobbak az elvárásai velem szemben.
Van valaki hasonló helyzetben? Mit tegyek most, vagy vajon a barátom mit fog tenni? Miért mond ilyeneket és miért nem tervez velem?
Köszönöm hogy elolvastad, tudom kicsit hosszú lett
Csak tudod az a baj, hogy régebben meg azt mondta, hogy az sem baj, ha én nem akarok gyereket, nem baj ha nem lesz gyerekünk.
Azért elég rosszul esett, hogy 5 év után ilyeneket mond.
Szép is lenne ha azért hagyna ott mert én ilyet mondtam. Mi van ha 2 év múlva meg máshogy gondolom? Szeret egyáltalán egy ilyen pasi?
Azt innen hogy mondjuk meg, hogy szeret-e? :)
Nézd, teljesen más elképzeléseitek vannak az életről. Lehet ezt csűrni-csavarni, de ezt írtad le. Ilyenkor sutba kell dobni az öt évet, és végiggondolni a helyzetet tiszta fejjel, megbeszélni.
Valamilyen közgázos órán mondta a tanár, nagyon megragadt, hogy amikor el kell dönteni, mi a hasznos, nem szabad a múltbéli dolgokkal számolni, az "elsüllyedt költség", csakis a jelenlegiekkel. Tapasztalataim szerint ezt ki lehet terjeszteni az egész életünkre. És sokkal jobb döntéseket lehet hozni az alkalmazásáal.
A gyerek dolog kifogás. az nem lenne probléma. 35 évesen is bőven ráérne a gyerekre, férfiaknál ez azért nem sürgős.
A fő baj, hogy sokszor nem tudja mit akar, és hogy veled akarja-e. 5 éve vagytok együtt ami nagyon hosszú idő. Igen, biztos anyuci is bekavar azzal hogy a segge alá tol mindent, de ez egy normális szerelmes pasinál nem számítana.
Én azt tanácsolom neked, hogy ha dűlőre akarod vinni a kérdést, tartsatok szünetet. Mondd meg, hogy úgy érzed ő bizonytalan, amit meg is mondott, viszont te is olyan férfivel szeretnél együtt lenni, aki tudja mit akar és el tudja dönteni hogy kellesz-e neki vagy nem. És igen, én is arra szavazok hogy inkább futni menj mint sütögetni. Ha meg elhízol azzal lesz baja. Egy férfi ha elbizonytalanodik az élő fába is beleköt, se így nem vagy jó se amúgy. ennek a szövegnek nem kell bedőlni. Szóval Tarts szünetet, járj el a barátnőiddel, találkozhatsz vele is ha úgy adódik, de hogy nem jártok, nincs elkötelezettség és kész. Még te is találhatsz mást. Különben is most van ideje annak hogy bulizni menj, meg ismerkedj. később már sokkal nehezebb és fárasztóbb az ilyesmi és rossz érzés ha rád jön hogy ez neked kimaradt mert egy hülyére pazaroltad az érzelmeidet.
32/N
Hát, én nem várnék. A mi kapcsolatunk 7 éve tart, korkülönbség még nagyobb a tiéteknél és én most járok még csak egyetemre. De a 7 év alatt, se most, se régebben nem idegesített a párom ilyen dolgokkal. Mi imádjuk egymást, nem csökkent a lángolás, ő az igazi és csak arra koncentrálunk, hogy milyen jó együtt lenni. Majd összeházasodunk, ha eljött az ideje, gondolunk majd gyerekekre is, ha nekem is sikerült elhelyezkednem és stabil fizetést szereznem. Ráér. De ha engem ilyen dolgokkal frusztrálna egész nap, nem hiszem, hogy vele maradnék.
23/L
Engem sem frusztrál egész nap, kb eddig 6-7 alkalommal vetődött fel a téma az utóbbi 2 évben, csak most, mikor legutóbb ezt mondtam neki, akkor furcsán reagált.
Egyébként attól is félek, hogy ha gyereket vállalnánk, akkor engem semmibe nézne. Most is 3.5 hónapja annyit tanulok nap mint nap, mint amennyi egy átlagos embernek a munkaideje. 6-8 órát minimum, de van hogy 10-12 is van.
És hát folyamatosan fáj a derekam a sok üléstől, fáradt vagyok, és ő azt mondja, hogy biztos nem vagyok olyan fáradt mit ő, aki egész nap talpon van, dolgozik. 3.5 hónap alatt egyszer sem volt képes megmasszírozni, de nekem őt kétnaponta muszály, mert megjegyzéseket tesz, és inkább nem akarok azt hallgatni.
Attól félek, hogyha otthon lennék egy gyerekkel, akkor is megkapnám, hogy miért nem főztem, sütőttem stb. Mikor bele sem merek gondolni, hogy mennyi elfoglaltságot jelent egy pár hónapos kisbaba.
Ha ennyire meg kéne hogy változzál az ő igényeinek megfelelve, akkor biztos vagyok benne, hogy nem szeret. Határozatlanságot álcázva-gondolom, hogy ne maradjon egyedül-,mutatja, hogy ragaszkodik, de ez nagyon átlátszó. Ő maga nem akarna változtatni a magatartásán? Vagy erről nem szól a fáma? Csak neked kéne változni?
Én a helyedben komolyan elgondolkodnék a vele való jövőn...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!