Gyerek-kérdés. Vol t már valaki ilyen helyzetben? Mi a megoldás?
Hogy a háttér is érthető legyen: Férjem a megismerkedésünk előtt vált el. Nem tervezett házasság volt, hanem becsúszott baba miatt jött létre és az is tartotta össze, férjem akkor alig múlt húsz éves.
A lánya már felnőtt, lassan nagykorú lesz.
Amikor megismerkedtünk, eszembe se jutott a gyerekvállalás, élveztem a szabadságomat. Gondolom azóta beindulhatott a biológiai órám, mert egyre inkább érzem, hogy most már szeretnék gyereket.
Viszont a férjem nem igazán. Megértem az ő szemszögét is, mert a fiatalsága kimaradt, a gyerekvállalás a szép oldala mellett neki a "kényszert" is hozza asszociációként. Illetve mondta, hogy végre felnőtt a lánya, már nem igényli annyira a társaságát, végre magával is tud foglalkozni, élvezni az életet.
Ami annyiból nem igaz, mert folyamatosan túlvállalja magát (nem kényszerből, egyszerűen nem méri fel, hogy mennyi energiát igényel egy-egy dolog) és most se csinál semmi olyat, amit ne lehetne gyerekkel is. De mindig várja, hogy na, majd most...majd fél év múlva, majd nemsokára...
Egyébként minden szempontból mintaférj és ahogy láttam, nagyon jó apa is. A lánya szerint is, nála autentikusabb forrást meg nehéz lenne találni.
Ha felhozom a témát, azt látom rajta, hogy próbál terelni, kellemetlen neki. Még a kapcsolat elején megbeszéltük - akkor még nagyon nem akartam gyereket - hogy egyszer mindenképp szeretnék, ha majd késznek érzem magam, de nem hajt a tatár. Ő is tisztában van vele, hogy ez nem kifejezetten a "kössünk kompromisszumot" típusú kérdés, mert vagy-vagy.
Tudom, hogy ha besikerülne egy gyerek, akkor a kész helyzetben gyorsan belelendülne és biztos, hogy támogatna, a gyereket is szeretné. De erre kicsi az esély, mert gyógyszert szedek és soha nem voltam terhes, kétlem, hogy én lennék a tájékoztatón szereplő 1% kivétel.
Nem tudom mit csináljak, mert bár ráér még, nem azonnal szeretném - a ló túlsó oldalára se szeretnék átesni, hogy esetleg még 5-10 évig húzódik, aztán még akkor se...
Férfiak válasza is érdekelne, akik esetleg férfi oldalról átéltek ilyen helyzetet!
Erősködni vagy ráerőltetni nem szeretném (bár működne), mert együttes elhatározásból szeretném a gyerekvállalást, nem kizárólag a saját örömömre. Viszont erre egyelőre kevés esélyt látok. Tanácstalan vagyok :(
válasza:Ahogy írod ez már téma köztetek. Kezd el pezzegetni és ha nagyon nem szeretné akkor neked kell választanod, hogy hagyod az egészet vagy igen te szeretnél gyereket és egyszerüen ultimátumot adsz neki, mert más választásod nem lesz. vagy gyerek vagy keresel mást aki gyereket akar töled. De ezt elöször neked kell eldönteni hogy képes vagy-e egy ilyen ultimátumra.
Aztán lehet lassú noszogatásra beadja a derekát.
Amúgy ha van ismerösöd aki terhes, kisbaba vidd el, csináljatok közös programot.
Èn megértem hogy nehéz gyerekkel, föleg az elsö idöszak. Ö ezt már átélte. De ha veled akarja leélni az életét nem lehet annyira önzö hogy neki ne legyen pár év nehéz inkább nem akar több gyereket. Azért mondom ö az önzö mert a nök nagytöbbsége akar gyereket az életében,így tisztában volt vele már az elején is hogy gyerektelen növel jön össze akkor egyszer az majd gyereket akar.
válasza:Amúgy jól elvan a kisgyerekekkel, sokáig olyan helyen is dolgozott, ahol gyerekeket kellett szórakoztatni (arcfestés, lufihajtogatás, stb).
Ami vicces, mert idegen gyerekekkel, pláne ha sokan vannak, nem tudok mit kezdeni. Ő viszont, ha mellé keveredik egy gyerek, órákig le tudja kötni, kortól függetlenül.
Gondolom a saját neki azért más, mert az nem pár órás elfoglaltság, hanem kötöttség teljes életre.
Egyébként az is belejátszhat a dologba, hogy alapvetően olyan típus, aki nehezen hoz döntéseket. Kisebb dolgokban nem problémázok ezen, kész tények elé állítom. Ha agonizál egy moziban, hogy mit nézzünk, elé teszem a két jegyet, amit gondoltam - el van döntve, azt nézzük meg, mert ha rajta múlna, még órák múltán is a műsorrendet nézegetnénk.
De ez mégsem egy mozi, hogy kész tények elé állítsam. Ez már kiverné a saját morális biztosítékomat is, annak ellenére, hogy a fenti példához hasonló kisebb dolgokban gátlástalanul önkényes tudok lenni, ha ő nem tud dönteni.
válasza: válasza: válasza:Véletlen és érdekes "fordulat" történt.
Volt egy kérdés itt, aminek az volt a lényege, hogy miért ne dönthetne úgy valaki, hogy nem akar gyereket, mert nem szeretne.
Említettem neki ezt a kérdést, bár inkább azt akartam kiemelni, hogy szerintem mindenkinek joga van úgy élni, ahogy ő jónak látja, felesleges a saját életstílusunkat másra erőltetni, főleg idegenekre. Neki nem teljesen az jött le, amit mondani akartam, de a továbbiakban párbeszéd jelleggel idézem:
Ő: - Pedig valahol jogos, hogy önző dolog, ha valaki nem vállal gyereket, hiszen az az élet értelme.
Én: (miután felkanalaztam az államat a földről) - Oké, de amit ki szerettem volna emelni, az az, hogy ilyen esetben minek beleszólni idegen emberek döntésébe. Másrészt pont te mondod, aki nem akar gyereket?
- Igen, én is önző vagyok ilyen szempontból, de szerintem furcsa, ha egy nő nem akar gyereket, a természet rendje...
- Oké, akkor kérdés: ha nálam becsörög a biológiai vekker - ami lassan időszerű -, akkor mi lesz? A te álláspontod ebben a kérdésben üti egymást...
- Igen...de nő vagy, női módra megoldod majd!
- Ezzel mire célzol? Keressek donort? (itt már szerettem volna kiugrasztani a nyuszit a bokorból)
- Nem, nem erre gondoltam.
- Akkor mire? "Figyelj drágám, most dobtam ki a kukába a fogamzásgátlómat, úgyhogy mától élesben megy?"
- Hát például....
Ebből most mire következtessek? Hogy indirekt fel lettem hatalmazva arra, hogy kényszerítő eszközöket alkalmazzak?
Mert ha ténylegesen azt mondanám neki, hogy mostantól nem védekezek, neki még mindig lenne lehetősége ellenkezni, vagy - már bocsánat - helyszínen kívülre üríteni.
Na, most már végképp össze vagyok zavarodva.. Mert ennyi erővel most reptetem kukába a fogamzásgátlómat. (Bár ez felvet még egy kérdést)
válasza: válasza:Ez azért teljesen egyértelmű a számomra. Ő kifejezetten nem akar gyereket, de ha te igen, akkor belemegy. Még az utolsó kommented előtt is ezt akartam írni:
Amikor te úgy gondolod hogy itt az idő, nem veszel több tablettát, hanem reggeli közben bejelented a pasinak: "drágám, mától nem szedek tablettát. Csak közölni akartam." Téma lezárva. Ebből ő tudja, hogy élesben megy a dolog, és eldöntheti hogy belemegy-e hallgatólagosan, vagy elköltözik. De elköltözni nem fog. Vagy gumit vesz, és akkor meg neked egyértelmű hogy nem lesz gyerek. De még pár hónapig így is várhatsz, akkor még felhozhatod neki egyenesen is hogy te tényleg szeretnél gyereket, és hogy tőle, mert szereted és jó apa, és úgy érzed hogy támogatna. Gondolkozzon rajta. Ha nagyon ellenáll pár hónap múlva is, akkor meg teljesen egyértelmű, hogy vagy lelépsz vagy vele maradsz addig amíg el nem váltok azzal, hogy sose lesz gyereked.
De én azt hiszem ő azt szeretné ha te állítanád kész tények elé ezzel a bejelentéssel. Ezzel ő leveszi magáról a felelősséget, és ha bármi van, neked tudja mondani, hogy te akartál gyereket :) ezzel szerintem nincs is gond.
Hajrá :) de ne halogasd a bejelentést, nincs értelme.
32/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!