Jól döntöttem, hogy nemet mondtam?

Van egy nős férfi, tőlem jóval évtizedekkel idősebb. Sokat beszélgettünk (közös munkahely)és ő hajtott rám nagyon. Nekem is megtetszett és vonzó is volt, különösen hogy facér vagyok. De engem zavart, hogy van felesége. Meg az is zavart, hogy azt pletykálták sok fiatalabb szeretője volt már. Ezért nem mentem bele a dologba, mert azt mondtam, hogy nem akarok csak arra kelleni, meg egy háremnek a tagja lenni, vetélkedni más nőkkel örökéletembe. SZóval nemet mondtam, a pasinak ez nem esett jól, sőt totál kiakadt rám, elkezdett bunkóskodni, s..fejkedni satöbbi. Nagyrészben örülök neki hogy nem kerültem "értelmetlenül" (szerelem nélkül) a strigulái közé, hiszen ha úgyis annyi nője volt amennyit mondanak, nyilván azokra fog emlékezni, akiket nem kapott meg soha.

Viszont azért kicsit szomorú is vagyok, mert azért izgalmas lett volna vele egy viharos szerelem, ha kibontakoztattuk volna. Bár akkor is előjöttek volna idővel a féltékenykedések, meg a korkülönbség meg az ilyenek. Ja és persze az is jó lett volna ha nem házas.

SZóval nem értem miért bánkódom, hiszen elvileg örülnöm kéne, hogy kimásztam ebből és kikerülte a törékeny lelkivilágom. De mégis..MI EZ MONDJA MEG NEKEM VKI?