Végre sikerült párommal megbeszélni a problémákat? De lehet hogy most még rossza a helyzet mert tisztán lát (hat) ok?

Barátommal elég kevés tartalmas időt töltünk együtt, mert ő folyton csak megy a munka után, ha nincs akkor meg elmegy másnak segíteni. De egyébként minden haverja mondja, hogy nem normális az amit csinál, szóval munkamániás. Ha már minden kötél szakad, és nemtud saját érdekébe tenni, akkor elmegy máshoz segíteni.

Most jelenleg lakás felújít, de elég sok munka van vele, sokáig eltart majd. Ha egyszer kész akkor mi odaköltözünk.

Az anyjáékkal amolyan semmilyen a kapcsolatom. Én próbálok feléjük nyitni. EGyszer kedvesek. Máskor meg olyanok mint akik haragudnak. Nincs okuk. Nem vagyok velük se szemtelen, se flegma se bunkó. Az utóbbi években nagyon sokmindent elnéztem nekik. De egyszer volt olyan amikor megmondtam a magamét, de ez már rég volt, igaz ebből volt is egy kis balhé, de párom mellettem állt ki.

Szóval barátom ez alatt a beszélgetésünk alatt, elmondta hogy miről mit gondol.

Összeköltözés: nekem örökké hálásnak kell lennem azért, amiért ő ennyi milliót és energiát belefektetett a házba (de én is rengeteget segítettem és amint tudok félre tenni, én is besegítek,ameddigkész nem lesz). Ő megmondta, hogy el is fogja várni, hogy egész életében kedves legyek vele, kb kiszolgáljam. (elé tegyem a kaját, legyen mindig rend, fegyelem, és nekem ott nem lehet semmi miatt kiborulnom) Igaz ő nem is szokott erre okot adni. (tehát nem hazudgál ami miatt én kiborulhatnék vagy ilyesmi) Tovább közölte velem hogy ott a családja olyan lesz, mintha otthon lennének. Jöhetnek bármikor. (pedig én jobban szeretném ha előtte szólna mindenki mikor jön) Párom kifejezettem örülne neki, ha az anyja a konyhában főzne. Pedig én mondtam, hogy én meg kifejezettem NEM örülnék neki. Főzzön otthon, max hozza át. Szerinte ez hül*eség! Meg hogy régebben is volt olyan hogy az anyós eljött főzni. CSak az a gáz hogy ő nagyon közel lakik hozzánk és én attól tartok hogy majd napi szinten járkálni fog hozzánk. Én egy csendes, normális, nyugodt családi életet szeretnék vele, nem betoppanó és a konyhámban főző anyóst, akit nem szeretek!!!! És erre azt mondja, hogy nem én fogom megszabni hogy ki jöhet be és mikor.(hiába fektetek be majd 2 milliót erre-arra) Az anyja akármikor....

Azt is elmondta, hogy miért áll tőle messze az eljegyzés. Azt mondta hogy én hisztis vagyok (hiszti alatt azt érti, hogy miért mondom neki, hogy legyünk már többet együtt, meg az is hiszti, hogy nyaralni szeretnék menni 25 e ft-ból, meg az is hiszti ha egyszerűen csak elmondom neki a problámámat) És azt mondja amig ezeken nem változtatok nem is lesz köztünk semmi komolyabb..

Szóval így már tisztább a kép. Csak azt nem tudom, hogy akarom-e én azt, hogy ilyen házban éljek és igy?? Szeret egyáltalán egy olyan ember, aki azt mondja, hogy ott az anyja olyan lesz mintha otthon lenne??? Inkább az anyja mint én?? Most kivel akar élni? Mit tegyek?? :( Nem akarom elveszíteni a párom, és nem is tudnám otthagyni mert szeretem, de az anyját nem bírom elviselni!! Annyira nemtudom hogy mit tegyek. Szörnyű ez a helyzet, és teljesen felőröl mind idegileg, mind érzelmileg!! Kérleg segítsetek! Szerintetek mit lehetne tenni? Várjam meg azt az időt amikor összeköltözünk, és majd meglátjuk hogy fog-e működni vagy sem?? 24 évesen már késő új kapcsolatban kezdeni??

Pozitív tulajdonságai: hűséges, és nagyon nagyon bejön külsőleg. Egyébként nagyon céltudatos, minden célját eléri. Jól bánik a pénzzel, és a gyerekének is megadna mindent...