Barátnőm, aki már közelít a 30. életévhez de még nem akar gyereket, mert úgy gondolja, hogy nem élt még eleget?

64% (0%) mi az hogy egyre kevesebben vagyunk, így is sokkal többen élünk a Földön, mint kéne, és a népesség csak nő (az már más, hogy M.o.-n csökken, de itt se az önzőség a fő ok, hanem a pénztelenség, kilátástalan életek, amibe ha szeretnének is gyereket, nem fér beel, nyomorba meg ki akar szülni???).

Tudtad, hogy ahhoz, hogy mindenki olyan színvonalon éljen, mint az átlag nyugat-európai, 5 Föld kellene, hogy energiával, étellel, egyébbel ellása az összes (közel 7milliárd) embert????? na te csak szüld a pulyákat.

Kérdező, ez miért baj?

Komolyan nem értem. Jobb, ha úgy szül gyereket, hogy még nem érzi magát készen a dologhoz és nem tudná tisztességesen felnevelni? Nem hiszem.

Lehet, hogy fél-egy múlva, szeretne gyereket, az is lehet, hogy 5 év múlva, vagy soha.

Ezt nem lehet erőltetni.

Amúgy én 24 évesen kezdtem el "élni", ami ugye elég későnek számít, ahhoz képest, hogy sokan 15 évesen már bulizgatnak, pasiznak. Nekem ennyi idősen volt az első komoly párkapcsolatom, ekkor kezdtem el társaságba járni, utazgatni stb. Így eszembe sem jutott, hogy gyereket vállalják, mert mással voltam elfoglalva. Most 31 évesen kezdem el azt érezni, hogy jó lenne már egy kisbaba.

13:50

Szerintem meg az az elképesztő, hogy mindenki ilyen jól tudja, hogy másoknak hogy kellene élniük és nem a saját életükkel foglalkoznak, hanem van idejük arra, hogy ismeretlenül megszóljanak másokat, akiket még hírül sem ismernek. Mindenkinek van háza tája, söprögessen azon!

Én már várom, hogy legyen gyerekem, de valahogy még nem jutott eszembe elítélni azokat, akik esetlen nem ugyanezt érzik.

De hát nem vagyunk egyformák. Na, mindegy.

Már vártam egy ideje, hogy legyen ilyen kérdés.

Elöljáróban elmondanám, hogy fiatal anyuka vagyok, mérsékelten "ősanya". Nem tartom életem nagy teljesítményének, hogy összehoztam egy gyereket, mert azt igazán nem nehéz, de legfőbb célom, hogy tisztességes, értékes embert neveljek belőle, és a leendő testvéreiből.

Ennyi bevezetés után azt kell hogy mondjam, hogy amíg nem tenné őt boldoggá a gyerek, addig könyörgök, ne szüljön!! Egy csecsemő ugyanis teljes odaadást kíván, onnantól semmi nem lesz ugyanúgy, mint régen, és a helyzet állítólag később csak fokozódik, de erről még nincs tapasztalatom. Sokan azonban ezt nem képesek elfogadni. Valamilyen okból szülnek egy-két gyereket, aztán kikészülnek, mert a kicsik bizony zavarják a köreiket. Hiszen nekik senki nem mondta, hogy egy 2 hetestől nem kell napirendet elvárni, hogy egy 3 hónapos még nem foglalja el magát (mégis hogyan??? még nyúlni sem tud a tágyak után), hogy egy 8 hónaposnál természetes, hogy bömböl, ha az anyja kimegy a szobából, és hát még egyévesen is igen gyakori, hogy nem alussza át az éjszakát...

Aki ezeket a dolgokat, úgy érzi, nem tudja szívvel-lélekkel bevállalni, tényleg ne szüljön. Várja meg, amíg kialakul benne a vágy, ami sokaknál egyébként 35 éves kor körül megjelenik, ha pedig nem, az sem baj. A lehető legkomolyabban gondolom, hogy nem kell mindenkinek gyerek.

Elnézést, ha a soraimmal bárkit megbántottam, de már nagyon kikívánkozott...

"undorodom azoktól, akik ..."

Ha te annyira boldog vagy a három gyerekeddel, és az életeddel, akkor mit mocskolod itt azokat, akik nem úgy élnek mint te?

Ha annyira boldog és kiteljesedett lennél, mint ahogy előadod, eszed ágában nem lenne másoktól "undorodni" és másokon utálkozni, és magadat föléjük helyezni, mert neked van 3 gyereked.

Mi közöd van neked más döntéséhez? Talán előbb magadban kellene rendet tenni és tisztázni, hogy miért is undorodsz olyan emberektől, akikből csak annyit látsz, hogy szórakoznak és nincs gyerekük.